7. fejezet. - C'mon Baby! ~TMTTOS.

Sziasztok!

Íme, itt a harmadik rész. Jó hírem van, tegnap nekiültem, és elhessegetve az ihlethiányom, rőt véve magamon, az új kedvenc számommal a fülemben írtam és írtam. Több oldalt, úgy 16-ot. Szóval haladok a történetekkel szépen sorjában. Talán a jövő hét hétvége eseménydúsabb lesz, mint ez, bár azért most is készült egy One-Shot. Szóval jó olvasást a részhez, csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy; The game is started! Zayn takes Niall to the other side!

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

Tegnap reggel a telefonom csörgése törte meg a szobám zavartalan csendjét, melytől a fejem szinte szétrobbant. Eleve eléggé hasogatott, és nem kellett pluszba még a csengőhangom is. Harry és Liam is szépen kiosztott, hogy volt képem minden szó nélkül lelépni, Ők pedig aggódtak értem, hova lettem. Szinte egymás után csörgött a telefonom, és majdhogynem ugyanazt a szöveget kaptam meg, de jól esett, hogy aggódnak értem. Igazából alig emlékszem valamire az estéből. Onnantól, hogy megjött Zayn csupán részletek vannak meg...például, hogy táncolunk, aztán hányok. Több nincs, azt sem tudom, hogy jutottam be a házba, de hazakísért az biztos. Egy dologra emlékszem tisztán; hogy Zayn milyen törődő volt velem tegnapelőtt este. Ez melengette szívem. 

Miután összeszedtem magam tegnap ismét a lakásomon dolgoztam, ami jelentem; nagyon szépen halad. Minél hamarabb át akarok költözni, és olyan gondtalan életet élni, mint Greg Dublin-ban...ahol nincs veszekedés esténként.

Ma is ezen fantáziáltam, mikor kiszálltunk reggel a suli előtt, és megindultunk a kedvenc helyünk felé egy gyors látogatás után a szekrényeknél. A szívem hevesen, hangosan kattogott, mikor eszméltem, hogy Zayn talán ott fog állni ismét a falnál. Találkozni akartam vele, és megkérdezni, nem mondtam vagy tettem-e butaságot tegnap. Féltem, hogy valami idiótaságot csináltam, hisz nem sokszor iszom le magam tényleg a béka feneke alá, hogy semmire sem emlékszem.

És Ő ott állt a falnál, így egyből elmosolyodtam. Talán félnem kellett volna tőle? Lehet, de mégis vonzott magához rosszasága, de csak addig, míg normál keretek között tartja azt.

- Bocsi srácok. - kérdeztem tőlük elnézést, és Zayn felé indultam.

Kicsit talán még remegtem, de ezt próbáltam elfojtani magamba, hisz nincs mitől tartanom az új Zayn mellett. Széles vigyort villantott, ahogy ellökte magát a faltól, és eltaposta még égő cigijét.

- Szia, Baby. - mosolygott rám szélesen, mire kinyögtem én is egy köszönést.

Egyből magához húzott, és birtoklón megcsókolt. Csókján azt éreztem, hogy mindenkivel tudatni akarja, az övé vagyok. Engem zavart kicsit, hogy most talán mindenki minket néz, utáltam a figyelem középpontjába lenni. Erőszakos volt és durva, de egyben élvezetes is. Erősen túrt hajamba, amitől a hátamon végigfutott a hideg, és kicsit megszorította tincseimet, így fejem kénytelen voltam hátrébb dönteni, hacsak nem akarom, hogy kitépje. Ajkaimra nevetett, majd elengedett. Az arcom vörösbe fordult, számban a cigi íze égett csókjától. Soha nem cigiztem, még csak ki sem próbáltam, így most nem nagyon tetszett ez az íz, de nem tettem szóvá.

- Ma gondolom, nem akarsz lógni, igaz? - kérdezte visszadőlve a falhoz. Én válaszul csak határozottan megráztam a fejem. - Gondoltam. Jó fiú vagy. - nevette el magát, mire kicsit leszegtem a fejem. Tisztában voltam a köztünk lévő különbséggel, de próbáltam kizárni ezt a tényt. Eldöntöttem magamba, hogy megszerettetem Zayn-t a srácokkal, és szépen lassan áthúzom a mi társaságunkba, hogy megjavuljon. Viszont én is akarok kapni kicsit az Ő érinthetetlenségéből, hogy ne hassanak meg az emberek bántó mondatai felém vagy esetleg a hátam mögött, és az otthoni veszekedések sem.

- Rendben, de akkor a következő szünetet velem töltöd! - jelentette ki határozottan.

Félve bólintottam, még át sem gondoltam szavait, de nem volt semmi perverz, vagy bántó szándék bennük. Látva válaszom egy elégedett vigyorral nyugtázta, sikerrel járt.

A csengő megszólalt, így kénytelenek voltunk bevonulni a terembe egy unalmas órára. Zayn szinte láthatatlanul végigsimított karomon, majd hátrament a helyére. Talán mellé kéne ülnöm? Vagy még ne? Inkább csak lehuppantam Liam mellé a szokott helyre, aki játékosan oldalba bökött, talán éppen a Zayn-nel történtek miatt. Harry és Louis valami érdekfeszítő műsorról folytattak mögöttünk vitát, ami Louis szerint vicces volt, Harry viszont unalmasnak találta. Komolyan mondom, mint a rossz házasok azt csinálják, de végtére is aranyosak, hogy ennyire szeretik egymást.

Az óra unalmasan telt, én pedig ismét az élet nagy dolgain agyaltam, mint egy zombi. Gondolataim Zayn felé terelődtek ismét. Érdekelt, mit tervez következő szünetbe, ami csupán 20 perces lesz. Az óra részben nagyon lassan, részben gyorsan telt, mivel vártam is és nem is a végét. De persze egyszer csak kicsengettek, én pedig felálltam, és mondani akartam a srácoknak, hogy most nem velük leszek. Viszont egy kar, mely ismét erősen, határozottan szorította meg karom megakadályozott.

- Gyere, Baby. - súgta a fülembe, és kifele kezdett húzni.

- Niall?! - hallottam meg Liam aggódó hangját, amitől ismét eszembe jutott a múlthét.

Ugyanígy rángatott el Zayn, mikor lógni vitt. Ismét hátranéztem a srácokra, de nem volt időm bármit is kinyögni vagy tátogni nekik, kihúzott a teremből.

Aggódtam, hogy a srácok ismét azt hiszik, el fog rabolni, és bántani akar, így vártam a hívásukat hamarosan. Zayn a sportcsarnok mögé húzott, ahol a falnak dőlt, és a zsebében kezdett kotorászni. Kihúztam a farzsebemből telefonom, és félve pillantottam fel rá, nehogy ismét erőszakosan elvegye tőlem. De Ő csak haloványan elmosolyodott, szerintem pontosan tudta, hogy mit csinálok. Gyorsan bepötyögtem egy SMS-t Liam-nek, hogy ne aggódjon, jól vagyok, ezúttal nem lesz gond. Felnéztem Zayn-re, aki immáron a cigijét gyújtotta meg, és mélyen beleszívott. Elfintorodtam, nem akartam ilyen csókot kapni tőle.

- Megnyugtattad a csajokat? - kérdezte szórakozottan, mire összehúztam a szemöldököm.

Nem tetszett, hogy ennyire lenézi a barátaimat, hiszen elterveztem, hogy belerántom a saját társaságomba, így megjavulhat. De ez nem fog sikerülni, ha így áll hozzá.

- Ők a barátaim! - morogtam halkabban, nem mertem hangosabban beszélni, féltem, hogy esetleg megharagszik rám. Talán megint erőszakos lesz velem.

- Oké-oké. - rántotta meg a vállát, és meglepő módon rám hagyta az egészet.

Leszegtem a fejem, csupán arra figyeltem fel, hogy elém áll, és megfogja az állam. Felnéztem rá, bár inkább Ő húzta a fejem, amilyen erőszakos volt. De most valahogy sietősen csókolt meg, nem is mosolygott rám előtte. Kicsit olyan volt, mintha nem merne levegőt venni. Nem hagyott időt sem gondolkozni, megcsókolt. Nyelvét átvezette számba, majd hirtelen belefújt, amitől éreztem, hogy a cigi-füst marva szökik le tüdőmbe. Eltoltam magamtól, és fuldokolva dőltem előre. Majd' megfulladtam, borzalmas érzés volt. A fejem azonnal széthasadt, a torkom mintha sav marta volna végig. Életemben nem cigiztem még, és teljesen váratlanul ért akciója. Hallottam nevetését, majd ismét megéreztem hátamon védelmező kezét, melytől felrémlett a szombat este. Nagy nehezen összeszedtem magam, és mérgesen néztem rá.

- Még soha nem cigiztél? - kérdezte mikor teljesen rendbejöttem, de a számban még így is az a borzalmas íz terjengett. Megráztam a fejem válaszul, mire szélesen elvigyorodott. - Rendben. Hát, most majd fogsz! Tessék. - tartotta elém az égő szálat.

Oly' annyira orrom alá nyomta, hogy kénytelen voltam rákancsítani, amitől kuncogni kezdett. Távolabb toltam magamtól kezét, és nagyot nyelve megráztam a fejem. Féltem neki ellent mondani, de nem akartam cigizni. Összeráncolta szemöldökét, nem volt hozzászokva, hogy az emberek nem teszik egyből, amit óhajt.

- N-nem szeretném, Zayn. - hebegtem leszegett fejjel, remegő hanggal.

Egy mély sóhajt hallottam részéről, majd hamar ezúttal lágy érintést éreztem meg arcomon. Zavartan néztem fel rá, hisz most először nem erőszakosan nyúlt hozzám, nem kényszerített. Lágy mosolyával találtam szembe magam, amitől minden félelmem elszállt. Azt kívántam, bárcsak mindig így nézne rám, így viselkedne velem. Eldobta a cigit, és rátaposott jelezve, nem kell kipróbálnom, ha nem akarom. Elmosolyodtam ezt látva.

Lassan hajolt közelebb hozzám, és még mindig arcom simítva megcsókolt. Ezúttal lágyan, érzékien tette, amitől a szívem tényleg vad tempót diktált. Attól féltem, hogy Ő is érzi ereim lüktetését. Kezem hajába vezettem, ahogy közelebb kényszerítettem magamhoz. Ezt észlelve átkarolta derekam másik kezével, és egy határozott mozdulattal megfordított, majd a falnak tolt. A téglák és teste közé kényszerültem, de pont ettől éreztem magam biztonságban. Kezeivel mellettem támaszkodott, míg én továbbra is tincseit szorítottam. Egyre vadabbul csókolt, lassan visszatért szokott egyénisége. Homlokom ráncba szaladt nyelvünk mámoros táncától, ahogy egyre jobban éreztem a cigi ízét, mégis valahogy ez elhalványult akkor. Egyik keze lecsúszott derekamhoz, és előre húzva csípőm övéhez kényszerítette. Idegesen szívtam magamba a levegőt, mikor megéreztem ágyékát enyémnél, és elfordítottam a fejem véget vetve csókunknak. Ő csak mosolyogva figyelte, ahogy kicsit távolabb húzódok tőle, így a falhoz simultam egészen. Ajkait megnyalta, majd kicsit hátrált, így fellélegeztem, de valahogy meg is csapott az amúgy langyos levegő a hiányától. Érezni akartam magamhoz közel minden egyes percben.

Távolabb állt, és mellettem a falnak dőlt. Lecsúszott az aljára guggolásba, én pedig követtem példáját. Egymás mellett guggoltunk, bár simán le is ülhettünk volna a naptól kissé felmelegedett betonra.

- Szóval, mesélj magadról! - mondta a távolba bámulva, bár nem tudom, mit nézhetett, ugyanis előttünk éppen az üres futópálya terült el, ahol tényleg nem volt semmi lényeges.

- Nem vagyok túl érdekes személyiség. - rántottam meg a vállam.

Hazudtam neki...vagyis inkább csak elhallgattam a féligazságot. Részben nem füllentettem, hisz én tényleg nem vagyok valami nagy szám, de az életem már az. De nem fogok egy még idegennek kitálalni a problémáimról. Így is több hónap kellett, hogy a srácoknak elmondjam, mi megy esténként otthon.

- Nekem nem úgy tűnik, de ha titkolózni akarsz, ám legyen. A családoddal mi a helyzet? - kérdezte ezúttal már rám nézve. 

Sóhajtva néztem magam elé a betonra. Rátapintott a zűrösség forrására, de igazából nem kell neki mindent tudnia.

- Anyát már ismered. Apával és vele élek, míg el nem készül a lakásom. A bátyám Dublin-ban él. - rántottam meg a vállam egyszerűen. Ez volt az igazság, hisz többről nem kell tudnia senkinek sem. - És veled mi a helyzet? - kérdeztem óvatosabban.

Féltem, hátha itt nekem nem szabad kérdezgetnem, de mikor félve fellestem arcára, csupán elmosolyodott.

- Egyedül élek. - jelentette ki egyszerűen, mintha ennyi lenne az egész élete.

- És a családod? - csúszott ki egyből a számon.

Ő csupán megrántotta a vállát, majd szolidan megjegyezte:

- Vannak.

Felhúztam a szemöldököm, és magam elé meredtem ezt hallva. Vajon mi történt vele? Miért nem beszél a családjáról? Van köze ahhoz, hogy ilyen durva és vad? Talán miattuk vált ilyenné...vagy tőlük?

Túl sok volt a kérdés, melyekre Tőle nem kaptam választ, de mástól sem. Tudni akartam, mitől lett ilyen, de féltem többet kérdezni, így is feszegettem határaimat, melyekről igazából nem tudom, meddig húzódnak.

- Honnan ismered a srácokat? - kérdezte egyszer kizökkentve gondolatimból, mire kérdőn kaptam rá tekintetem. Beletelt kis időbe, míg értelmeztem mondatait, de nem tartott nagyon sokáig.

- A suliból. Régóta együtt vagyunk, szinte már a testvéreim. - feleltem egyszerűen.

Elmosolyodott ezt hallva, és bólintott egyet lenyugtázva mondandóm. Nem beszélt sokat, de nem azért, mert nem lett volna közös témánk. Inkább csupán rejtélyesnek mondanám. Nem akart magáról beszélni, pedig tudta, visszakérdeznék...még ha félve is. Meg akartam fejteni az életét, az érzéseit, rezdüléstelen arcát, de nem nagyon ment. Talán majd idővel... De ami a legijesztőbb volt számomra, hogy hívogatott magához az, amit képviselt.