Szép
napot nektek!
Korán
van a rész, ugyanis a 8.-9. órám elmaradt. A részről annyit, hogy az utolsó
előtti, szóval remélem, elnyeri a tetszéseteket, és jövő hét csütörtökön
elérkezik az utolsó része.
Ne
feledjétek; SZOMBAT, 17:00 LIVESTREAM VELEM! Nagyon szeretném, hogy minél
többen legyetek, hisz azért csinálom, hogy megismerjetek, és nélkületek ez
nehéz, hahaha.
Pénteken
Valentin Nap, ami tudom, hogy "Forever Alone Day" sok embernek, talán
nekem is az lesz, kitudja. A suliban lehet kártyákat küldeni, kitudja, kapok-e.
Reménykedni szabad, bár én nem küldtem senkinek, hisz a srác, akit szeretek nem
a mi sulinkba jár. Szeretek? Nos igen, azt hiszem, szeretem még mindig, és
eldöntöttük, hogy annyi rossz emlék után teljesen elölről kezdjük, tiszta lappal.
De csak, hogy ne érezzétek magatokat annyira egyedül, én megleplek titeket,
hisz szeretem mindannyiótokat egytől egyig lényegtelen, írtatok-e már nekem,
vagy sem. Szóval holnap egy minden eddiginél hosszabb One-Shot várható, mely 10
oldal lett, de ez még nem minősül a rendszerem szerint kisregénynek. Aranyos
lesz, tele romantikával. A címe Rock me - Boo & Hazzel.
Jó
olvasást nektek az utolsó előtti részhez, várom a véleményetek, valamint a
jelenlétetek szombaton. Holnap pedig készüljetek egy cukiságra Valentin Nap
alkalmából hahaha.
xoxo
Zsoo
A
napjaink csodásan teltek, még a szaunát is olyan módon próbáltuk ki, ahogy a
helyiek szokták. Hát mit ne mondjak, jó kis nevetés lett belőle. Aznap este
valahogy egyikünknek sem hajlott a teste a hancúrozásra. A hideg víz
lefagyasztott minket, amin még a szauna forrósága sem tudott tartósan segíteni.
Én nem tudom, a helyiek hogyan képesek ezt szeretni, de mi, Los Angelesi
melegvérűek ezt nem bírjuk. De jót nevettünk rajta. Azóta rénszarvasokkal sem
találkoztunk sajnos, eltűntek. Bár reggel láttam egyet távol az erdőben, de
futott, és nem állt szándékában itt megállni.
Ebédet
csináltunk, pizzát szándékoztunk sütni, mivel ehhez találtunk itt mindent, és
ezt meg is tudtuk csinálni, de a felénél már csupa paradicsomszószosak voltunk.
Összekentük egymást. Nevetve próbáltam eltolni magamtól Louis kezét, hogy ne
tudjon még jobban összekenni, de mindenhol ott volt. Göndör tincseim
összeragadtak a szósztól, de nem érdekelt. Mindent ki lehet mosni, fel lehet
takarítani, de az öröm csak egyszer jön, mint most. A kezemben tartott kanállal
próbáltam lecsapni, ami telibe találta az arcát. Felnevetett, lenyalta a szája
szélét, amitől megfagyott bennem a vér, majd gyorsan mögém került, és maszatos
kezét arcomba nyomta. Nevetve próbáltam ellökni magamtól.
Hatalmas
robbanással csapódott ki az ajtó, és rontott be rajta, négy olyan ember, akiket
soha többé nem akartunk látni. A vér megfagyott az ereimben, és ugyanúgy
ledermedtünk, ahogy voltunk. Louis a hátam mögött egyik keze az arcomban, ami
csupa maszat. Mintha azzal, hogy mozdulatlanok maradunk, nem vesznek észre. De
nem volt ekkora szerencsénk. Mérgesen méregettek minket, de nem jöttek
közelebb. Nem tudom, hogy találhattak meg minket, de éreztem az arcomra szökő
haragot, fájdalmat és csalódottságot. Most nagyon kapni fogunk. Ezt nem lett
volna szabad, elszöktünk, de Ők megtaláltak. Ezért egy életre házi őrizetet
kapunk, és egy szikrányi esélye sincs, hogy valaha újra láthatjuk egymást.
Eszméltem,
hogy még mindig hogy vagyunk, így gyorsan elléptem Louis elől, aki ezt
észlelve, védelmezőn húzott magához, mint aznap, amikor elmondtuk nekik. Minden
egyes pillanatát kiélveztem a karjaiban töltött időnek, hisz valószínűleg ez
lesz az utolsó, hogy így lehetünk,
hogy láthatjuk egymást.
-
Hogy találtatok meg minket? - motyogta halkan Louis, és még jobban szorított.
Szerintem
Ő is érezte, hogy ezentúl soha többé nem fogjuk látni egymást, soha többé nem
érinthetjük meg a másikat. De én ezt nem fogom hagyni, és szerintem Ő se.
Eszembe jutott, hogy nagykorúak vagyunk, majdcsak megoldjuk valahogy.
-
Hogy gondoltátok, hogy elszöktök? - kérdezte hitetlenkedve Mark, de a hangját
nem emelte feljebb. Idegesítően nyugodtan beszélt.
-
Nem fogtok szétszedni minket ismét. - mondta határozottan, ellentmondást nem
tűrő hangon.
Anya
szeme elérzékenyült, majd haragos pillantást vetett Apára, aki ezt látva
lehajtott a fejét. Tudtam, hogy Anya próbált minket védeni, ahogy Joy is, mivel
Ő is kicsit mérgesebben szorította meg Mark karját.
-
Édesem! - Anya hangja fájdalmas volt,
mint mikor kicsiként lehorzsoltam a térdem, és meg akart vigasztalni....amikor
még számítottunk. - Mi...aggódtunk értetek. Nem azért jöttünk, hogy hazavigyünk
titeket, csupán féltünk, hogy bajotok esett. Mikor hazaértünk, egyikőtök sem
volt meg. Egy bizonyos Kim-et faggatunk ki, azt mondta az osztályfőnök, hogy
vele lettél nagyon jóban. Ő pedig mérgében teljesen jogos dolgokat vágott a
fejünkhöz, és beláttuk, hogy hatalmas hibát követtünk el, mikor nem
foglalkoztunk veletek, ráadásul erőszakkal akartunk megváltoztatni titeket. -
mondta halkabban Anya.
Látszott,
hogy nagyon megbánta, amit tett, és ezekkel egyetértve a többi szülő is
szégyenkezve hajtotta le a fejét. Ezek szerint Kim-ből előbújt a vadóc, a mérges
énje, amit én már ismertem. Tudtam, hogy akkor keményen oda tud szúrni, ahova
kell és telibe talál kivétel nélkül. De örültem, hogy végre neki sikerült
felnyitnia Anyáék szemét, már ha nekünk nem ment. Éreztem, hogy Louis teljesen
ledöbbent, ahogy én is, de még nem bíztam meg bennük ezek után. Lehet, csak így
akarnak visszacsábítani minket. Oké, hogy a szüleink, de én már mindent kinézek
belőlük. Anya Joy-ra nézett, aki
elmosolyodott, és közelebb jöttek hozzánk, de Louis ezt látva, védelmezőn állt
kicsit háttal nekik, így engem távolabb tolt tőlük, és védett. Ez jól esett,
még jobban a mellkasába fúrtam a fejem, bár egy magasak voltunk, de mindig is Ő
volt a "férfi"....ha mondhatom így. Anyáék ezt látva, megtorpantak,
és fájdalmasan méregettek minket.
-
Tudom, hogy most utáltok minket, és nem hiszitek el, amit mondunk. Úgy
gondoljátok, át akarunk verni titeket, de elfogadtuk, hogy ilyenek
vagytok...hogy szeretitek egymást. És nem fogunk ártani nektek. - mondta Joy
lágy hangon szomorúan.
Kicsit
kétkedve néztem fel rájuk, Louis csak kelletlenül elfordította a fejét. Láttam,
hogy ez mind a négy szülőnek rosszul esett, de teljesen jogosan tette, és ezt
Ők is tudták. Loptam egy-egy pillantást a csendes férfitagokra távolabb. Apa
ezt látva, felbátorodva közelebb jött, és megállt Anyáék mellett. Már csak Mark
ácsorgott hátrébb, de amikor Apa szomorúan kezdett beszélni, helyeselve jött
Joy mellé.
-
Sajnáljuk. Tényleg. Őszintén. Tévedtünk,
és bánjuk. - mondta Apa halkan.
Ezt
nehezére eset kimondani, tudtam. Nagy erő kellett, hogy megtegye, de ezek
szerint mi értünk annyit, hogy beismerje; tévedett. Óvatosan pillantottam
Anyára, aki kedves mosollyal közelebb jött, és kitárta nekem a karjait. Kicsit
félénken néztem rá, nem akartam elszakadni Louis-tól. Talán ez is csak egy
csel, hogy szétválasszanak minket. Talán így akarják elérni, hogy könnyebb
legyen szétszedni minket. De csak nem lehetnek ennyire szívtelenek, amikor a
szüleink, nem?
Lassan
engedtem el Louis-t, aki nem ellenkezett, de továbbra is a másik irányba
fordította a fejét. A szemét kelletlenül lehunyta, és kicsit talán szomorkásan
is állt ott tovább vakon, mikor gyorsan átvetettem magam Anya karjaiba. Ő
megkönnyebbült sóhajjal ölelt magához, és a nyakamba hajtotta a fejét. Éreztem
nyakamon könnyeinek égető forróságát, ami meglepett, de kicsit jól esett, hogy
ennyit jelentek neki. Louis-ra néztem, aki mellkasa előtt összefonta karjait,
hogy már nem voltam ott. Továbbra sem nézett erre, a szeme le volt csukva, és
homlokráncolva fújtatott.
-
Kincsem? - hebegte Joy elhaló hangon.
Ő
is várta, hogy fia megölelje, de Louis továbbra sem méltatta őket pillantására.
Elengedtem Anyát, és egy halvány mosollyal hagytam ismét magára. Visszamentem
Louis elé, de ezúttal nem bújtam hozzá. Nem éreztem magam fenyegetve, de ezzel
Ő még nem így volt. Nem akartam, hogy úgy érezze, elárultam, csak mert kibújtam
imént az öleléséből. Megálltam előtte, és az arcára simítottam a kezem.
Szakaszosan magába szívta a levegőt, de nem mozdult. A feje ugyanúgy a másik
irányba, szemei lehunyva.
-
Nézz rám! - kértem tőle suttogva.
Vett
egy mély levegőt, majd kinyitotta szemeit, így csodás kék íriszei végre rám
néztek. A szemében aggodalom és fájdalom csillogott, és egy kicsordulásért
küzdő könnyet is fel véltem fedezni. Hát ezért nem merte eddig kinyitni, de
tudtam, hogy nekem engedni fog.
-
Minden rendben van, érted? - mondtam halkan neki.
Ő
kicsit félve nézett a szemembe. Védelmezett engem testileg, de lelkileg neki
volt szüksége támaszra. A szemeim érzékennyé váltak, megteltek iránta érzett
szeretettel. Lágy, puszit nyomtam a szájára, és nem érdekelt, ki látja. Nem
mélyítettük el, csupán élveztük. Louis ajkai remegtek, ahogy kicsit feljebb
emelte az állát, én pedig oldalra döntöttem a fejem. A kezem még mindig az
arcán pihent. Eltávolodtam, és ismét beszélni kezdtem.
-
Már minden rendben lesz. Senki nem
bánthat minket. Együtt maradunk. - mondtam a lehető legmeggyőzőbben, hogy
végre Ő is elhiggye, hisz ez volt az igazság.
Lágyan
bólintott, és megfogta a kezem. Összekulcsoltam az ujjainkat, így végre vette a
bátorságot, hogy egy sóhaj után a szülők felé forduljon, akik eddig megbánóan,
feszülten figyeltek. Nem láttam a szemükben megvetést a csók iránt, sokkal
inkább csillogást. Anya szeme elérzékenyült, és szeretettel méregetett minket.
A kezeit összekulcsolta maga előtt, mintha imádkozna. Azt hiszem, örült. Örült,
hogy megtaláltam a szerelmem. Végre előbújt belőle az Anya. Louis lassan
engedte el a kezem, és komolyan Joy-hoz és Mark-hoz sétált. Most én sem tudtam,
mi játszódik le benne. A szemét nem láttam, az arca érzéketlen volt. Szülei
idegesen várták tettét, hiszen elég ijesztően, távolságtartóan ácsorgott
közvetlen előttük. Lou gyorsan vetette magát szülei karjaiba, amit persze
egyből viszonoztak, és szorosan fonták fiuk köré karjaikat. Joy sírni kezdett,
míg Mark és Louis összeszorították a szemüket, hogy ne lehessen kiolvasni
belőle semmit. Elmosolyodtam, és én is ismét szüleim karjaiba omlottam.
Jó
volt újra velük lenni, azt érezni, mint gyerekként. Mintha tényleg egy nagy
család lennénk, mintha összetartanánk, és nem csak a látszatot tartanánk fent.
A nagy ölelkezés után leültünk a kanapékra. A házunk nagyon elnyerte a
tetszésüket, mire Louis elégedetten elmosolyodott, hisz Ő választotta ráadásul
látatlanba. Én szorosan szerelmem mellett ültem, kezeink össze voltak fonódva a
combomon.
-
Hogy találtatok el hozzánk? Kim mondta el? - kérdeztem.
Ha
Ő árulta el, tuti megölöm...bár úgysem, hisz valójában jót tett, hogy észhez
térítette szüleinket.
-
Nem. Ő csak leüvöltött minket. Van ám hang abba a lánykába. - nevetett Mark. Mi
csak helyeslően bólintottunk Louis-val.
-
Gondoltuk, hogy elutaztatok, így miután a Los Angeles reptéren, nem volt rólatok
infó, mi is London-ba repültünk. - magyarázta tovább Joy. - Az ottani reptéren
már sikerült megtudni, hogy felszálltatok egy Oslo-ba tartó gépre. Itt pedig
körbejártuk a szállodákat. Ma találtunk meg titeket.
Tudtam,
hogy mindenhol megvesztegették az embereket, hogy információhoz jussanak, ami
nem szép, de ésszerű módszer. Tipikus.
-
És hazamehetek L.A.-be? - kérdeztem óvatosan.
-
Igen. A londoni ház megmarad "nyaralónak", és akkor mehettek el
Kim-hez, amikor csak akartok feltéve, hogy nincs suli. - felelte Apa.
Örömömben
meglöktem Louis karját, és hozzá bújtam. Szélesen mosolyogtam, nem érdekelt,
hogy ismét pakolhatok, ismét hajókázhatnak haza a cuccaim és a kocsijaim. Csak
az érdekelt, hogy újra otthon lehetek majd, és akkor láthatom Louis-t, amikor
csak akarom. Szabadok leszünk, senki nem
fog nekünk parancsolni, senki nem tud minket szétszedni.
Istenem:') Hát ez iszonyat édes volt. Egyszerűen csodálatos. Annyira örülök,hogy végre egy család lehetnek,hogy végre elfogadták a szülők a kapcsolatukat:) Teljesen bele tudom magam élni a történeteidbe,elképesztő:)
VálaszTörlésLaura:)
Boldog vagyok, hogy tetszett, már nincs sok vissza az utolsó rész csattanós lesz :)
TörlésAh,ez mindent visz :) Kiváncsian várom az utolsó részt :)
VálaszTörlésMariann
Akkor ezek szerint tetszett, ezt örömmel hallom :)
TörlésAtya eg! :')
VálaszTörlésEz olyan szep! Vegre felnyilt a szulok szeme es rajottek, hogy az igaz szerelmet nem leht megakadalyozni. :') Olyan cukik. Es orulok neki, hogy olyan Larry sztorik is vannak amiben Lou a "ferfi". Eddig mindig olyanokat olvastam csak amibe Harry volt a kemeny csavo, meg a drogkereskedo, stb. Mondjuk imadom az olyan sztorikat is, de ez... ez fantasztikus. Bem is az, hogy ki a ferfi, hanem maga a sztori! Ahogy leirod ezt az egeszet.. ah, hihetetlen!
Mindig elakad a szavam ha elolvasom valamelyik sztoridat/reszt es ez most sincs maskepp. Imadom, es mindigis imadni fogom! :3
Millio puszi es meg annal is tobb! xXxXxXxXxXxXx
Reni
Ui.: NADON CEJETLEEEEEK! :3 :* <3<3<3<3
God, valóban a legtöbb sztoriban Harry a domináns nálam is, mostantól megváltoztatom, ez így nem olyan jó. Vagyis, ahogy a helyzet hozza, de igyekszem olyanokat kitalálni, hogy ne Ő legyen az. Pl.: a School for boys-ban már így is félénk karaktert kapott. Örülök, hogy tetszett, köszönöm a szép szavakat :)
VálaszTörléshát én most sírok. nem tudom miért. gyönyörű volt. és egy szikla nagyságú kő szakadt le a szívemről, hogy a szülők végre vettek egy 180°os fordulatot. köszi Kim!♥
VálaszTörlésnagyon szuper. ez az egész sorozat tökéletes. minden amit írsz az. imádom.:") sajnos nem tudtam LiveStreamezni. kérlek neharagudj.:( de hű olvasó maradok a következőkben is, remélem ez is jó. köszönöm, hogy szánsz ránk ennyi időt, hogy üzemelteted az oldalt és írsz. csodálatos vagy.
Réka.x
Boldog vagyok, hogy ennyire tetszett, egyértelmű volt, hogy Happy end lesz, de még van pár elvarratlan száll. Semmi gond, lesz még ilyen, mert mindenkinek nagyon tetszett. Köszönöm szépen a dicsértet, jól esik. :)
TörlésEzt örömmel hallom, de ne számíts nagy dologra csattanó révén, csupán egy minimális visszavágásra. :)
VálaszTörlés