29. fejezet. ~Nobody knows how can I love you. (Vége!)

Sziasztok!

Íme az utolsó rész, nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket a történet. Sajnálom, hogy vége lett, de kérlek, ne várjatok tőlem nagy búcsúzkodást, ugyanis még nagyon sokáig szeretnék nektek írni ezen a blogon. Talán a School for boys így új időpontot kap, hogy nagyjából egyelőek legyenek a hét napjai, majd meglátjuk, de valószínű, hogy jövő héttől átkerül szerdára. Nagyon, nagyon hálás vagyok azért a szép szavakért, amit kaptam tőletek, remélem, elnyerte a tetszéseteket a történet. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre róla, hisz ez a történet a blog létrejötte óta fut, ami valljuk be, már jópár hónap, több mint fél év. Szóval köszönöm, hogy itt voltatok velem, és végigkövettétek Louis és Harry történetét. Annyira hálás vagyok, köszönöm a sok szép szót.

                                                                                                                      xoxo    Zsoo

- Vigyázz magadra Kicsilány! - ölelte meg Louis is Kim-et, aki már a könnyeivel küzdött.

- Te meg vigyázz Harry-re! - tette a mutatóujját figyelmeztetőn Louis orra elé, aki rákancsított lepettségében, majd ijedtséget színlelve bólintott. Ezután Kim felém fordult. - Becsüld meg nagyon Lou-t! - mondta nekem szintén a mutatóujját az arcomba nyomva.

Elnevettem magam oldalra toltam a kezét, és egy bólintás után magamhoz öleltem. A nyakamba fúrta fejét, és éreztem, ahogy kicsordult egy könnycseppje. Ezen a héten sokan sírtak a nyakamba. Holnap után ismét L.A.-ben folytatom tanulmányaimat, és a röpi csapat értékes tagja leszek, Lou-val az oldalamon, mivel már Ő sem lép ki. Végre ezt is elértem. Mióta győzködöm, hogy lépjen be...

A csomagunk és a cuccunk már kivitték Anyáék a reptérre, de a másik kocsit hátrahagyták nekünk. Még kértünk egy kis időt, amit a közeli parkban töltöttünk Kim-mel. Bár nem volt sok, de búcsúzkodásra mégis elég.

- Ígérjétek meg, hogy majd meglátogattok. - mosolygott ránk szomorkásan.

- Minden szünetbe jövünk, de emellett ott a telefon. Nem fogsz unatkozni az tuti. - mosolyogtam rá.

Ő csak bólintott egyet, majd a tekintete mögöttünk akadt meg valamin. Szeme összeszűkült az utálattól, majd kelletlenül elnézett oldalra. Zavartan néztünk hátra Louis-val. Lara közeledett és a két talpnyalója.

- Meglesz vele a bajom, ha elmentek. - sóhajtott egyet halkan Kim. 

Tényleg, Ő nem is tudja, hogy az én családom, hogyan kapcsolódik London-hoz, és Lara családjához. Elégedetten elmosolyodtam.

- Vagy nem. - mondtam elégedetten, mire Kim lepetten felkapta a fejét. Huncut vigyort villantottam, amitől zavart ráncba szaladt a homloka. Louis-ra néztem. - Lou, tudtad, hogy Lara vezetékneve Artmenson? - kérdeztem játékosan. Louis szeme lepetten kerekedett ki.

- A-az az Artmenson? - kérdezte döbbenten. Én csak elégedetten bólintottam, mire felnevetett. - Elintézzük?

- Elintézzük. - feleltem elégedetten.

- Mi? Miről beszéltek srácok? - akadt ki Kim, de csendre intettem, mivel mindjárt ideér Lara.

Kim mérgesen fújta ki a levegőt, és összefonta a mellkasa előtt a karjait. Gondolom, azt hitte, hogy csak rontunk majd a helyzeten.

Lara széles, önelégült mosollyal jött hozzánk. Louis kelletlenül elhúzta a saját, ahogy meglátta, milyen műbarbie miatt panaszkodtam én neki heteken át a telefonba. Nem csodálom, Lara szép ugyan, de undorító arrogancia árad belőle.

- Sziasztok. - mondta álszent örömmel. - Harry. Azt hallottam, buzi lettél. Igaz ez? Így már értem, miért nem indultál be rám, mint minden normális férfi. - nyávogta.

Megint ez a szó! Gyűlölöm ezt a szót, de már nem érdekel, ha igaz rám. Annyi mindenen mentünk át Lou-val, hogy leszarom, ki hogyan hív. Gondolom, valaki elújságolta neki a parkolóban elcsattanó csókunk Louis-val. Szerelmem csak egy halk "chh"-t hallatott, majd megforgatta a szemét. Ezzel felhívta magára Lara figyelmét. Feltűnően végigmérte Lou-t, és látszólag nagyon tetszett neki, amit látott.

- Bemutatod nekem a barátod? Igazán szexi a külseje. - harapta be Lara az alsó ajkát, és kacéran Louis szemébe nézett. Éreztem, ahogy felmegy bennem a pumpa, de Louis csak elmosolyodott, és hogy csak nekem tűnjön fel, végigsimított a hátamon. Ebből tudtam, amit tenni fog, azt nem szabad magamra vennem, de nagyon fogom élvezni.

Ellépett mellőlem egyenesen Lara elé. Egy határozott mozdulattal erősen magához rántotta a csípőjénél fogva. A szívem hevesen vert, de próbáltam nem mutatni a féltékenységem és a fájdalmam, amit akkor éreztem. Fájt Lou-t mással látom, még ha tudom is, hogy csak játszik. Kim mögöttünk idegesen szívta magába a levegőt, de magam mellett lévő kezemmel jeleztem neki, hogy "nyugodjon meg, nem komoly".

Szorosan egymáshoz simultak, amitől az ajkaimba haraptam.

- Louis vagyok. - motyogta Lara ajkaira a szavakat Lou.

A lány kapkodni kezdte a levegőt, ahogy szerelmem ajkait figyelte, és epedezve várta, mikor csókolja már meg. De Lou ehelyett egy gyors mozdulattal elkapta a kezem, Lara-t ellökte magától, és az én ajkaimra tapadt. Egyből az arcához kaptam, és viszonoztam intenzív csókunk. Kicsit mérges voltam rá, hogy ennyire túlment, de persze ez még nem minősül megcsalásnak. És a cél szentesíti az eszközt. Örültem, hogy sikerült földre tipornunk a kis Lara-t. Egy látványos csókot adtunk elő, ami tudtam, elnyeri a lányok tetszését annak ellenére, hogy mindketten férfiak vagyunk. Tudtam, éreztem, hogy beindította Lara-t. Erősen meghúztam Lou alsó ajkát, hogy bosszút álljak az iménti játékáért, de Ő csak vigyorgott, majd mikor elengedtem bőrét, eltávolodtunk. Kicsit szuszogtam, de hamar rendeztem légzésem. Lara és csatlósai ledöbbenve álltak, szinte hallottam heves szívverésük.

- Bocs Cica, de az ilyen kis csitrik nem az eseteim. - köpte neki Louis, majd egybefonta ujjainkat.

Elmosolyodtam, ez talált, mivel Lara hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Ezt kihasználtam, most én jöttem, hogy ismét a földbe tiporjam az önbizalmát.

- Na most figyelj Lara! Tudom, ki az Apád, de te nem tudod, mi kik vagyunk. Mond neked az a név valamit, hogy Costa Coffee? - kérdezte elégedetten. Lepette kerekedtek ki a szemei, és nagyot nyelt. Innen tudtam, tudja. - Remek, akkor nyilván azt is tudod, hogyha nincs a mi családunk, Te már régen nem lennél ekkora úr, és Apuci is repül. Soha többé nem sértegeted Kim-et vagy a barátait, nem bántod, nem beszéled ki a háta mögött. Ha valaki rosszat mond róla, Te megvéded, megteszed, amit kér. Ha meghallom, hogy mégsem így lenne, márpedig meghallom, ne aggódj, akkor mindenki megtudja ezt a suliban. Meglátjuk, akkor hogy leszel ekkora Királylány. - mondtam teljes komolysággal.

Tudtam, az egója nem engedi meg, hogy ezt az egész iskola megtudja, így inkább teszi, amit kértem. A szemében harag égett, de láttam, ahogy megtört, és teljesen le van döbbenve. Louis elégedetten mosolyog mellettem, míg Kim csendben marad. Lara vetett egy pillantást  lányra, aki feszülten figyelte az eseményeket mögöttünk, majd sarkon fordult, és a két utánfutóval átviharzott a parkon. Tenni fogja, amit mondtam, ebben nem kételkedem.

Louis-val elégedetten fordultunk Kim fele, aki még mindig megszeppenve méregetett minket. Végül nagy nehezen sikerült megtalálnia a megfelelő szavakat. Imádtam, mikor ismét ilyen kis félénk lesz.

- Harry, soha nem mondtad, hogy meg tudod félemlíteni Lara-t. - hebegte halkan.

- Nem került szóba. Többé nem fog ártani neked. - mosolyogtam rá elégedetten.

Louis kuncogva nyújtotta felém az öklét, amit összekoccintottam az enyémmel. Elégedett voltam magunkkal, végre sikerült lelökni Lara-t a magaslóról. Kim szeretetteljes szemekkel méregetett minket, amitől megint előtört belőlem az az érzés, hogy meg kell ölelnem. Nem akartam itt hagyni Őt, mikor már olyan jól összeszoktunk. Hiányozni fog, de kétség kívül L.A. az én otthonom. Arról nem is beszélve, hogy ott van Louis. Bár ha jobban belegondolok, esetleg a gimi után szóba jöhet, hogy London-ba megyünk továbbtanulni. Majd még meglátjuk, de az is lehet, hogy Kim jön hozzánk. Egy biztos: én Louis-val leszek életem végéig.

*Fél évvel később*

- Édes, be tudnál jönni egy picit? - hallottam meg Louis-t a hálószoba felől.

A hangja gondolkozó volt és sürgető. Még mindig nincs kész?! Lepetten néztem fel a telefonom képernyőjéből, majd leugrottam a konyhasziget székéről, a poharam a mosogatóba tettem, és elindultam a résnyire nyitott ajtó felé. Bementem, és Őt láttam meg a szekrény előtt állt, és eléggé elgondolkodva méregette a bent helyet foglaló ruhákat. Mellé léptem, mire megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Nem tudom eldönteni, hogy a fekete pólóm a jobb vagy a fehér trikóm a fekete Vans-ommal. Szerinted? - panaszolta kétségbeesetten.

Elnevettem magam, és végigmértem rajta. Még nem volt rajta fölső, szürke alsója kikandikált fekete farmeréből. Ajkaimba haraptam, amitől huncut vigyor jelent meg az arcán. A derekára kulcsoltam a karjaim, úgy húztam közelebb magamhoz.

- Szerintem így a legjobb, ahogy vagy. - motyogtam az ajkaira, mikor már majdnem összeforrtunk egy csókban.

Édesen elmosolyodott, és a göndör tincseimbe túrva eltüntette köztünk a távolságot. Heves csókban érintkeztek ajkaink, szinte martuk a másik száját. Hátra fele kezdett tolni, míg meg nem éreztem a térdhajlatomnak ütődni az ágyat, így hátraestem. Ő jött velem, de egy pillanatra sem szakadtunk el. Fölöttem térdelt, és úgy csókolt tovább. Kezét bevezette fekete pólóm alá, ott kezdett cirógatni gyengéden.

Egy halk köhögést hallottam, amitől kelletlenül ugyan, de eltávolodtam Lou-tól, és a könyökömre támaszkodva elnéztem mellette az ajtó fele. Ő is hátra fordult, hogy meg tudja nézni, ki a hang tulajdonosa. Kim méregetett minket játékosan az ajtóból. Elnevettem magam, nem gondoltam, hogy már ennyi az idő. Louis átkozottul lassan készülődik, de most én is hátráltattam.

- Látom, még semennyire nem vagytok készen. - nevetett ránk, majd kiment a szobából.

Nevetve másztam ki Lou alól, majd egy puszival az arcán hagytam ott, de még az ajtóban visszafordultam.

- A trikót én jobban szeretem.

Széles vigyorral bólintott, majd kimentem, hogy nyugodtan tudjon készülődni, és haladjunk. El fogunk késni, ha nem indulunk 20 percen elül.

- Hihetetlenek vagytok. - nevetett rám Kim, miközben levágta magát a kanapéra.

- De Te így szeretsz minket. - löktem meg a vállát játékosan, mire még jobban felnevetett, és bólogatni kezdett. - Már alig várom, ezt a bulit. Most már tényleg ide tartoztok mind ketten. Ezt meg kell ünnepelni. - ujjongott.

Elmosolyodtam, és vártam Louis-t. Kinéztem az ablakon, és a szemem megakadt a szembe lévő épület fölött kivilágított London Eye-on. Kim-et felvették az Oxford-ra, amire mérhetetlenül büszke vagyok. Megérdemelte, hatalmas dolgokra hivatott. Tommy-t, Csacsit és Upszit leigazolta a Los Angeles Röplabda egyesület, így hivatalos játékosok lettek. Természetesen állandó jegyünk van minden meccsre, és szívesen megyünk el megnézni őket. Hogy velünk, mi van Lou-val? Csodás közös házunk van Londonban, amiben boldogan élünk, de úgy döntöttünk, itt nincs vége a történetünknek. Mindketten jelentkeztünk az X-Factor-ba. Hogy ebből mi lesz? Fogalmam sincs. Remélem, történelmet írunk majd...kitudja, talán mindenki megtudja a nevünk. De ha nem, mi akkor is ott leszünk egymásnak. És nekem Ő volt a legfontosabb. De azért jó lenne mellé még egy kis hírnév is az énektudásunkkal. Talán összejön. Szorítsatok nekünk!