Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, sok hozzáfűzni valóm
nincsen, talán csak annyi, hogy szerintem érdemes várni a következőt, a
bulit...
Délután még hozni fogok nektek egy 20 oldalas kisregényt,
amely bár nem éppen a két ígért, de remélem, azért tetszeni fog ez is. Fanfic
lesz, nem bromance, de ha ez jobban csábít, akkor szinte minden fejezet +18-as benne...khm.
Ehhez pedig jó szórakozást, várom a véleményeket.
xoxo Zsoo
*Harry *
Azt sem tudom, mióta szenvedek már a kínosan hosszú
edzések alatt, de végre vége lesz, csupán ezt a pár napot éljem túl, amíg
elutazunk a versenyre. Utána nyugi lesz, az sem érdekel, hogyan teljesítünk, de
nem rajtam fog múlni, az biztos. Unottan pillantottam ki a busz ablakán,
egyedül ültem bal oldalt, mögöttem pedig Louis és Zayn beszélgetett izgatottan.
Még nem indultunk el, már csak az edzőnkre vártunk, aki miután sikeresen
felszállt a sofőr mellé, felzendült a motor. Kifele pillantottam, és örömmel
tapasztaltam, hogy egyre távolabb kerülünk a szépen kikövezett úton az
iskolánkról. Egyfajta megmagyarázhatatlan szabadságot éreztem, mikor
áthajtottunk a kapun, és végleg elhagytuk azt a helyet...de sajnos nem örökké.
A fák haladtak mellettem, majd a kisváros is feltűnt, ahova kiszöktünk Zayn-nel
és Louis-sal pár hete. Odakint már csípős volt az idő, míg a buszban kellemes
meleg uralkodott, így a főutat csupán kis ideig figyelhettem, az üveg hamar
bepárásodott előttem. Nem állt szándékomban letörölni, magam sem tudom miért,
inkább lehunytam a szemem, hátha senki sem óhajt zavarni, és nyugodtan
pihenhetek kicsit. Azonban magam mögül pár pillanat múlva egy hangot hallottam
meg, mely nevem ismételgeti.
- Hazza! Harry! - mondta izgatottan.
Sóhajtva nyitottam ki a szemem, majd haloványan
elmosolyodtam, nem tudtam haragudni rá. Feltoltam magam normális pózba, majd az
ülésre térdeltem, és feléjük fordultam hátra. Kérdőn meredtem az imént
megszólító Louis-ra, aki széles vigyorral mérte végig arcom.
- Hazza, mondd meg Zayn-nek, hogy nekem van igazam! -
követelte tőlem gyermek módjára, mire lepetten húztam fel a szemöldököm, majd
összeráncoltam zavaromban.
- Mi van? - kérdeztem kicsit sem illedelmesen.
- Nem igaz, nekem van igazam! Mondd meg neki! - mutatott
sértetten Lou-ra Zayn. Te jó ég, miféle két gyermek elé kerültem egy két órás
úton?!
- Oké, de mégis miben? - kérdeztem értetlenül
feltámaszkodva a szék támlájára alkarjaimmal.
- Abban, hogy az a szöszi srác, aki veled van ír, és
Horan! - követelte Zayn keresztbe font karokkal homlokát ráncolva, mint egy 5
éves. Lepetten pillantottam rájuk, majd hebegve válaszoltam:
- I-igen, ír, és Niall Horan a neve. - hebegtem tarkóm
vakarva. - Miért?
- Mert Louis váltig állítja, hogy Nils Holgersson a neve,
és svéd. - nevette el magát Zayn elégedett vigyorral, miközben vállba lökte a
mellette ülő, duzzogó srácot.
- Micsoda? Az a mesefigura, Te idióta. - nevettem el
magam hangosan.
Louis felpillantott rám nagy, kék szemeivel, bennük
csillogást véltem felfedezni, mely mindig előjön, mikor ennyire a lelkemig
hatóan néz rám. Igazán szép szemei voltak, igézőek, olyanok, melyek mikor a
szemedbe néznek, azt gondolod, hogy a fejedben is látják a gondolatokat. De
Zayn sem panaszkodhatott, mikor Ő néz rám, úgy érzem, egy csoki-gyárba
kerültem, és mentem elolvadok a karamell tekintete miatt. Hatalmas szemeiben
minden érzelem kiolvasható volt, de én soha nem voltam elég ügyes ahhoz, hogy
az átlagnál többet megfejtsek. Az Ő szempárja meleg volt, ellenben Louis pillantása
hideg, de engem mindkettő vonzott magához, mint holmi mágnest.
- Mr. Styles, kérem, foglaljon helyet. Nem áll
szándékában megzavarni a mi drágalátos etikettünket, igazam van? - kérdezte egy
idegesítő hang, amely nem mástól jött, mint az igazgatóhelyettes asszonytól,
akinek kötelessége elkísérni a versenyekre a diákokat. Komor nőszemély volt,
folyton szürke kosztümökben járt, mindig villámokat szórt a szeme, hacsak
valaki rá mert nézni, de tudtam, hogy ez Louis-t és Zayn-t soha nem zavarta.
Elnézést kértem tőle, és utoljára elcsípve a srácok sajnálkozó pillantását,
helyet foglaltam az ülésen. Rossz volt a tudat, hogy ennyire visszafognak
minket, ennyire el vagyunk tiltva a szórakozástól.
Az balak mellett előre nyúlt egy kéz, és bátorítóan
megcirógatta a vállam, mire elmosolyodtam. Kellemes melegség fogott el, tudtam,
Louis keze lesz az, ugyanis Ő ül az ablak felől, pont mögöttem. Elvette a
kezét, én pedig lehunyva a szemem próbáltam mindent kizárni, és álomba merülni.
Arra keltem, hogy a busz hangos bemondóján az edző hangja
szólít minket, miszerint kapjuk össze magunkat, 5 perc és megérkezünk.
Felkaptam a cuccom a mellettem lévő üres helyről, és készen vártam a
leszállást. A város elég nagy volt, de koránt sem hasonlítható a központokhoz,
mint Liverpool, Burmingham vagy akár London. Egy kulturált, a mienkhez hasonló,
csupán nyitott iskola előtt álltunk meg, ahol több busz is parkolt már,
valamint diákok lézengtek minden fele. Leszálltunk, és szétnéztünk. Mindenkinek
jó kedve volt, örömmel tekintettek a versenyek elébe, a közeli, nyitott
focipályán két csapat már melegített, futóiskoláztak, mi pedig csomagokkal
vonultunk az edző köré. A kezében egy lap volt, melyen feltételezem a
kollégiumi szobabeosztás állt, ahol lakni fogunk. Nem kellett sok idő, az első
három páros után rájöttem, hogy két személyes szobák vannak. Mily' meglepő
Louis és Zayn egy szobába került, én pedig posztom révén kéntelen voltam
elviselni a gólya kapusunkat. Az edző úgy gondolta, hogy okos két ugyanolyan
rangon lévő játékost egybe tenni...nem értem, miért. Azt sem tudom, mi értelme
volt egyáltalán elhozni Őt magunkkal. Egyértelmű, hogy nem fogja beállítani az
edző, még túl kicsi ahhoz, semmit nem tud, Louis labdája elől is elugrott,
azonban egy ilyen versenyen a labda ereje csupán itt kezdődik.
Bepakoltunk a két személyes, kollégiumi szobánkba.
Emeletes ágy volt, én pedig azonnal lestoppoltam az alsó részét, bár ezt egy
szóval sem mondtam, csupán levágtam oda a cuccom. A gólya nem mert velem
ellenkezni tekintve, hogy idősebb vagyok, mint Ő. Kitettem az ágyam mellé, az
éjjeli szekrényre a fontosabb dolgokat. Annak ellenére, hogy három napig
leszünk itt, két éjszakáig, nem volt kedvem kipakolni a táskámból. Ledőltem az
ágyon, és bambultam a fölöttem elhelyezkedő falapot, mely az emeletes-ágy felső
részét támasztotta meg. Hallottam, amint a szobatársam sürög forog, látszólag Ő
kicsit kipakolt, de én egyáltalán nem voltam rá hajlandó. Hirtelen kopogtak az
ajtón, de mivel a fülem botját sem volt hangulatom megmozdítani, így a srác
nyitott ajtót, akinek amúgy a nevét még mindig nem tudom.
- Hey, hát Te, Seggdugaszkám? - hallottam meg Zayn
játékos hangját.
Oda fordítottam a fejem, és láttam, amint a srác hirtelen
köpni-nyelni nem tud reakció gyanánt. Kuncogni kezdtem, majd még mindig fekve
intettem egyet magasba nyújtott karokkal, így Louis szemei felcsillantak, és
nemes egyszerűséggel kikerülte a srácot, majd bejött a szobába hozzám. Zayn
követte a példáját. A srác zavartan
pillantott rájuk, majd kicsit talán sértetten is elvonult a fürdőbe.
- Nem is tudtam, hogy ezzel vagy egy szobában. - csóválta
meg a fejét Zayn.
- Ez van, nincs gondom vele, amíg nem szólunk egymáshoz.
- rántottam meg a vállam, majd feltoltam magam ülésbe, így derékmagasságba
kerültem túl közel Zayn-hez. Idegesen pillantott le rám, majd kínosan állt
hátrébb egy lépést, így már kényelmesen tudott rám nézni, és én sem a nadrágját
láttam magam előtt.
- Megnézzük a meccset, ami lent megy a műfüves pályán.
Jössz? - invitált kedvesen Louis, mire szintén ilyen hangulatúan bólintottam
mosolyogva.
Felkeltem, és zsebembe csúsztatva fontosabb dolgaimat
megindultunk kifele az ajtón, majd az épületből is. Oldalt valóban játszott egy
pálya, és ahogy az eredményjelző mutatta a kékek vezettek 2-0-ra. Ügyes
csapatnak tűnt, jól tudtak cselezni, és védekezni is, ami a másikról már koránt
sem mondható el. A korlátnak támaszkodtunk a pálya egyik oldalán, és figyeltük
az eseményeket, próbáltuk magunkban feltérképezni az ellenfeleinket. Én a
lövési szokásiakat figyeltem, így sikeresen elkönyveltem magamban a félidőre,
hogy a southampton-i csapat inkább hosszú gólokat rúg, arra kell majd
figyelnem.
- Louis?! Louis Tomlinson?! - kérdezte egy hang
mögöttünk.
Louis megmerevedett, majd lassan fordult meg, szemében
kimértség lakozott, mikor rá pillantottam. Én is megfordultam, ahogy Zayn is,
kíváncsiak voltunk, ki szólította le barátunkat. Egy fiú állt előttünk kedves
mosollyal az arcán. Haja fekete volt, vagy legalábbis nagyon sötét barna,
szemei azonban élénk kéken csillogtak, de nem annyira, mint Lou-nak. Ajkai
fölött aprócska borosta árulkodott arról, hogy még ha szokott is, ma reggel
elfelejtett borotválkozni. Louis arcára pillantottam, aki immáron nem kimérten,
sokkal inkább zavartan, homlokráncolva meredt a srácra, majd arca hirtelen
felderült, és szélesen elmosolyodott.
- Ezt nem hiszem el! Tod?! Toddy Freeman?! - kérdezte
örömmel Lou, mire zavartan néztünk össze Zayn-nel.
Louis az idegen srác...vagyis most már kiderült, hogy
Toddy nyakába borult, és szorosan megölelték egymást. Kicsit összehúztam a
szemem, zavart, hogy fogalmam sincs róla, ki ez, és mégis honnan ismeri ennyire
jól Louis-t.
- Basszus! Hogy kerülsz Te ide? Ezt nem hiszem el! - csóválta
a fejét vigyorogva Lou, mikor eltávolodtak. A srác éppen válaszolt volna,
amikor Zayn komolyan köhintett egyet, így Louis eszmélt, hogy mi is ott állunk
mögötte, és be kéne mutatnia.
- Srácok, Ő itt Tod, nagyon régi ismerősön Doncaster-ből.
Toddy, Ők itt a barátaim és csapattársaim; Zayn és Harry. - mutatott be minket
egymásnak.
- Sziasztok! - intett kedvesen a srác, majd miután
visszaintettünk, azonnal ismét beszélgetésbe elegyedett Louis-val. - A
doncashter-i csapatban játszom. És Te hogyan kerültél ide? - kérdezte
vigyorogva.
- A Doyle fiú-suliból jöttünk. - mosolygott rá immáron
haloványabban.
- Tudtam, hogy még mindig focizol. Állítólag az kemény
suli, sok sikert! - veregette vállba a srác Lou-t, mire az csak mosolygott. -
Figyelj, ha nem lesztek nagyon fáradtak este, gyertek el velünk bulizni. Pár srác
titokban tervezi, állítólag van egy jó szórakozóhely a városban. 10-kor van a
gyülekező a koli hátsókijáratánál. - magyarázta halkabbra véve a hangerőt.
- Ez nem is kérdés, ott leszünk! - vágta rá egyből Louis
én pedig szélesen elvigyorodtam.
Alig vártam az estét, de tudtam, addig még sok időnk
van...és egy meccsünk, amit meg kell nyernünk. A legjobb formánkat kell hozni! Magamban
elkönyveltem, hogy nem fogok sokat inni, és a srácokat is le fogom állítani, ha
túlzásba viszik, ugyanis holnap is lesz két meccsünk, ahol teljesítenünk kell. Ha
már eljöttünk ide, sikerrel menjünk haza.
Hello :) nagyon tetszett, már most várom a jövő szerdát :DD hmmm.. 18as sztori :DD *K
VálaszTörlésSzerintem megérni várni, már megírtam, mert a vizsgák miatt nem lenne majd időm...elég "jóra" sikeredett, if you know what I mean :D
Törlésomgomgomg :D már most izgulok.:D
VálaszTörlésHahaha ennek örülök :D
TörlésJajjajj, buli lesz! És még előtte hagytad abba, szóval a kövi rész nagyobb része a buliról fog szólni. Jajj, nem jó előérzetem van. De lehet,. hogy cal a megérzésem. Remélem igen. :D
VálaszTörlésÖhm...nagyobb részben inkább a meccsről fog szólni, de szerintem a következő lesz a történet leghosszabb fejezete, ugyanis belesűrítettem még a bulit is...és annak pikáns részeit :D
TörlésHihi.Kíváncsi vagyok,hogy mi fog ebből kisülni,kirúgnak megint a hámból?
VálaszTörlésJól meg tudod indítani a fantáziám,már kombinálok össze-vissza,hogy most akkor vajon hogy lesz ez az egész,ki kivel fog összejönni.Csupa kérdések vannak bennem.Izgalommal várom a következő részt.:)
Öhm...miből gondolod, hogy össze fog jönni valaki? Talán...a következő rész már megvan, de még én sem tudom, hogy mit hozok ki ebből...vagyis tudom, csak azzal nem vagyok tisztában, mennyire hamar történjenek az események. Egy biztos, a következő részt egyben fogjátok imádni és utálni is a vége miatt :D
TörlésNem feltétlen a következő részre gondoltam,úgy az egész történeten gondolkoztam.:)
Törléshttp://larrystylinson-louisandharry.blogspot.hu/p/dijak.html Egy kis meglepi nálam! :3
VálaszTörlésImádom, egyszerűen kész vagyok ettől a történettől, már nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz itt! :D
Örülök, hogy tetszik, és nagyon szépen köszönöm a díjat :)
Törlés