Oldalak

2014. április 9., szerda

9. fejezet - School for boys.

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, sok hozzáfűzni valóm nincsen, talán csak annyi, hogy szerintem érdemes várni a következőt, a bulit...
Délután még hozni fogok nektek egy 20 oldalas kisregényt, amely bár nem éppen a két ígért, de remélem, azért tetszeni fog ez is. Fanfic lesz, nem bromance, de ha ez jobban csábít, akkor szinte minden fejezet +18-as benne...khm.
Ehhez pedig jó szórakozást, várom a véleményeket.
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo



*Harry *
Azt sem tudom, mióta szenvedek már a kínosan hosszú edzések alatt, de végre vége lesz, csupán ezt a pár napot éljem túl, amíg elutazunk a versenyre. Utána nyugi lesz, az sem érdekel, hogyan teljesítünk, de nem rajtam fog múlni, az biztos. Unottan pillantottam ki a busz ablakán, egyedül ültem bal oldalt, mögöttem pedig Louis és Zayn beszélgetett izgatottan. Még nem indultunk el, már csak az edzőnkre vártunk, aki miután sikeresen felszállt a sofőr mellé, felzendült a motor. Kifele pillantottam, és örömmel tapasztaltam, hogy egyre távolabb kerülünk a szépen kikövezett úton az iskolánkról. Egyfajta megmagyarázhatatlan szabadságot éreztem, mikor áthajtottunk a kapun, és végleg elhagytuk azt a helyet...de sajnos nem örökké. A fák haladtak mellettem, majd a kisváros is feltűnt, ahova kiszöktünk Zayn-nel és Louis-sal pár hete. Odakint már csípős volt az idő, míg a buszban kellemes meleg uralkodott, így a főutat csupán kis ideig figyelhettem, az üveg hamar bepárásodott előttem. Nem állt szándékomban letörölni, magam sem tudom miért, inkább lehunytam a szemem, hátha senki sem óhajt zavarni, és nyugodtan pihenhetek kicsit. Azonban magam mögül pár pillanat múlva egy hangot hallottam meg, mely nevem ismételgeti.
- Hazza! Harry! - mondta izgatottan.
Sóhajtva nyitottam ki a szemem, majd haloványan elmosolyodtam, nem tudtam haragudni rá. Feltoltam magam normális pózba, majd az ülésre térdeltem, és feléjük fordultam hátra. Kérdőn meredtem az imént megszólító Louis-ra, aki széles vigyorral mérte végig arcom.
- Hazza, mondd meg Zayn-nek, hogy nekem van igazam! - követelte tőlem gyermek módjára, mire lepetten húztam fel a szemöldököm, majd összeráncoltam zavaromban.
- Mi van? - kérdeztem kicsit sem illedelmesen.
- Nem igaz, nekem van igazam! Mondd meg neki! - mutatott sértetten Lou-ra Zayn. Te jó ég, miféle két gyermek elé kerültem egy két órás úton?!
- Oké, de mégis miben? - kérdeztem értetlenül feltámaszkodva a szék támlájára alkarjaimmal.
- Abban, hogy az a szöszi srác, aki veled van ír, és Horan! - követelte Zayn keresztbe font karokkal homlokát ráncolva, mint egy 5 éves. Lepetten pillantottam rájuk, majd hebegve válaszoltam:
- I-igen, ír, és Niall Horan a neve. - hebegtem tarkóm vakarva. - Miért?
- Mert Louis váltig állítja, hogy Nils Holgersson a neve, és svéd. - nevette el magát Zayn elégedett vigyorral, miközben vállba lökte a mellette ülő, duzzogó srácot.
- Micsoda? Az a mesefigura, Te idióta. - nevettem el magam hangosan.
Louis felpillantott rám nagy, kék szemeivel, bennük csillogást véltem felfedezni, mely mindig előjön, mikor ennyire a lelkemig hatóan néz rám. Igazán szép szemei voltak, igézőek, olyanok, melyek mikor a szemedbe néznek, azt gondolod, hogy a fejedben is látják a gondolatokat. De Zayn sem panaszkodhatott, mikor Ő néz rám, úgy érzem, egy csoki-gyárba kerültem, és mentem elolvadok a karamell tekintete miatt. Hatalmas szemeiben minden érzelem kiolvasható volt, de én soha nem voltam elég ügyes ahhoz, hogy az átlagnál többet megfejtsek. Az Ő szempárja meleg volt, ellenben Louis pillantása hideg, de engem mindkettő vonzott magához, mint holmi mágnest.
- Mr. Styles, kérem, foglaljon helyet. Nem áll szándékában megzavarni a mi drágalátos etikettünket, igazam van? - kérdezte egy idegesítő hang, amely nem mástól jött, mint az igazgatóhelyettes asszonytól, akinek kötelessége elkísérni a versenyekre a diákokat. Komor nőszemély volt, folyton szürke kosztümökben járt, mindig villámokat szórt a szeme, hacsak valaki rá mert nézni, de tudtam, hogy ez Louis-t és Zayn-t soha nem zavarta. Elnézést kértem tőle, és utoljára elcsípve a srácok sajnálkozó pillantását, helyet foglaltam az ülésen. Rossz volt a tudat, hogy ennyire visszafognak minket, ennyire el vagyunk tiltva a szórakozástól.
Az balak mellett előre nyúlt egy kéz, és bátorítóan megcirógatta a vállam, mire elmosolyodtam. Kellemes melegség fogott el, tudtam, Louis keze lesz az, ugyanis Ő ül az ablak felől, pont mögöttem. Elvette a kezét, én pedig lehunyva a szemem próbáltam mindent kizárni, és álomba merülni.
Arra keltem, hogy a busz hangos bemondóján az edző hangja szólít minket, miszerint kapjuk össze magunkat, 5 perc és megérkezünk. Felkaptam a cuccom a mellettem lévő üres helyről, és készen vártam a leszállást. A város elég nagy volt, de koránt sem hasonlítható a központokhoz, mint Liverpool, Burmingham vagy akár London. Egy kulturált, a mienkhez hasonló, csupán nyitott iskola előtt álltunk meg, ahol több busz is parkolt már, valamint diákok lézengtek minden fele. Leszálltunk, és szétnéztünk. Mindenkinek jó kedve volt, örömmel tekintettek a versenyek elébe, a közeli, nyitott focipályán két csapat már melegített, futóiskoláztak, mi pedig csomagokkal vonultunk az edző köré. A kezében egy lap volt, melyen feltételezem a kollégiumi szobabeosztás állt, ahol lakni fogunk. Nem kellett sok idő, az első három páros után rájöttem, hogy két személyes szobák vannak. Mily' meglepő Louis és Zayn egy szobába került, én pedig posztom révén kéntelen voltam elviselni a gólya kapusunkat. Az edző úgy gondolta, hogy okos két ugyanolyan rangon lévő játékost egybe tenni...nem értem, miért. Azt sem tudom, mi értelme volt egyáltalán elhozni Őt magunkkal. Egyértelmű, hogy nem fogja beállítani az edző, még túl kicsi ahhoz, semmit nem tud, Louis labdája elől is elugrott, azonban egy ilyen versenyen a labda ereje csupán itt kezdődik.
Bepakoltunk a két személyes, kollégiumi szobánkba. Emeletes ágy volt, én pedig azonnal lestoppoltam az alsó részét, bár ezt egy szóval sem mondtam, csupán levágtam oda a cuccom. A gólya nem mert velem ellenkezni tekintve, hogy idősebb vagyok, mint Ő. Kitettem az ágyam mellé, az éjjeli szekrényre a fontosabb dolgokat. Annak ellenére, hogy három napig leszünk itt, két éjszakáig, nem volt kedvem kipakolni a táskámból. Ledőltem az ágyon, és bambultam a fölöttem elhelyezkedő falapot, mely az emeletes-ágy felső részét támasztotta meg. Hallottam, amint a szobatársam sürög forog, látszólag Ő kicsit kipakolt, de én egyáltalán nem voltam rá hajlandó. Hirtelen kopogtak az ajtón, de mivel a fülem botját sem volt hangulatom megmozdítani, így a srác nyitott ajtót, akinek amúgy a nevét még mindig nem tudom.
- Hey, hát Te, Seggdugaszkám? - hallottam meg Zayn játékos hangját.
Oda fordítottam a fejem, és láttam, amint a srác hirtelen köpni-nyelni nem tud reakció gyanánt. Kuncogni kezdtem, majd még mindig fekve intettem egyet magasba nyújtott karokkal, így Louis szemei felcsillantak, és nemes egyszerűséggel kikerülte a srácot, majd bejött a szobába hozzám. Zayn követte a  példáját. A srác zavartan pillantott rájuk, majd kicsit talán sértetten is elvonult a fürdőbe.
- Nem is tudtam, hogy ezzel vagy egy szobában. - csóválta meg a fejét Zayn.
- Ez van, nincs gondom vele, amíg nem szólunk egymáshoz. - rántottam meg a vállam, majd feltoltam magam ülésbe, így derékmagasságba kerültem túl közel Zayn-hez. Idegesen pillantott le rám, majd kínosan állt hátrébb egy lépést, így már kényelmesen tudott rám nézni, és én sem a nadrágját láttam magam előtt.
- Megnézzük a meccset, ami lent megy a műfüves pályán. Jössz? - invitált kedvesen Louis, mire szintén ilyen hangulatúan bólintottam mosolyogva.
Felkeltem, és zsebembe csúsztatva fontosabb dolgaimat megindultunk kifele az ajtón, majd az épületből is. Oldalt valóban játszott egy pálya, és ahogy az eredményjelző mutatta a kékek vezettek 2-0-ra. Ügyes csapatnak tűnt, jól tudtak cselezni, és védekezni is, ami a másikról már koránt sem mondható el. A korlátnak támaszkodtunk a pálya egyik oldalán, és figyeltük az eseményeket, próbáltuk magunkban feltérképezni az ellenfeleinket. Én a lövési szokásiakat figyeltem, így sikeresen elkönyveltem magamban a félidőre, hogy a southampton-i csapat inkább hosszú gólokat rúg, arra kell majd figyelnem.
- Louis?! Louis Tomlinson?! - kérdezte egy hang mögöttünk.
Louis megmerevedett, majd lassan fordult meg, szemében kimértség lakozott, mikor rá pillantottam. Én is megfordultam, ahogy Zayn is, kíváncsiak voltunk, ki szólította le barátunkat. Egy fiú állt előttünk kedves mosollyal az arcán. Haja fekete volt, vagy legalábbis nagyon sötét barna, szemei azonban élénk kéken csillogtak, de nem annyira, mint Lou-nak. Ajkai fölött aprócska borosta árulkodott arról, hogy még ha szokott is, ma reggel elfelejtett borotválkozni. Louis arcára pillantottam, aki immáron nem kimérten, sokkal inkább zavartan, homlokráncolva meredt a srácra, majd arca hirtelen felderült, és szélesen elmosolyodott.
- Ezt nem hiszem el! Tod?! Toddy Freeman?! - kérdezte örömmel Lou, mire zavartan néztünk össze Zayn-nel.
Louis az idegen srác...vagyis most már kiderült, hogy Toddy nyakába borult, és szorosan megölelték egymást. Kicsit összehúztam a szemem, zavart, hogy fogalmam sincs róla, ki ez, és mégis honnan ismeri ennyire jól Louis-t.
- Basszus! Hogy kerülsz Te ide? Ezt nem hiszem el! - csóválta a fejét vigyorogva Lou, mikor eltávolodtak. A srác éppen válaszolt volna, amikor Zayn komolyan köhintett egyet, így Louis eszmélt, hogy mi is ott állunk mögötte, és be kéne mutatnia.
- Srácok, Ő itt Tod, nagyon régi ismerősön Doncaster-ből. Toddy, Ők itt a barátaim és csapattársaim; Zayn és Harry. - mutatott be minket egymásnak.
- Sziasztok! - intett kedvesen a srác, majd miután visszaintettünk, azonnal ismét beszélgetésbe elegyedett Louis-val. - A doncashter-i csapatban játszom. És Te hogyan kerültél ide? - kérdezte vigyorogva.
- A Doyle fiú-suliból jöttünk. - mosolygott rá immáron haloványabban.
- Tudtam, hogy még mindig focizol. Állítólag az kemény suli, sok sikert! - veregette vállba a srác Lou-t, mire az csak mosolygott. - Figyelj, ha nem lesztek nagyon fáradtak este, gyertek el velünk bulizni. Pár srác titokban tervezi, állítólag van egy jó szórakozóhely a városban. 10-kor van a gyülekező a koli hátsókijáratánál. - magyarázta halkabbra véve a hangerőt.
- Ez nem is kérdés, ott leszünk! - vágta rá egyből Louis én pedig szélesen elvigyorodtam.

Alig vártam az estét, de tudtam, addig még sok időnk van...és egy meccsünk, amit meg kell nyernünk. A legjobb formánkat kell hozni! Magamban elkönyveltem, hogy nem fogok sokat inni, és a srácokat is le fogom állítani, ha túlzásba viszik, ugyanis holnap is lesz két meccsünk, ahol teljesítenünk kell. Ha már eljöttünk ide, sikerrel menjünk haza. 

11 megjegyzés:

  1. Hello :) nagyon tetszett, már most várom a jövő szerdát :DD hmmm.. 18as sztori :DD *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem megérni várni, már megírtam, mert a vizsgák miatt nem lenne majd időm...elég "jóra" sikeredett, if you know what I mean :D

      Törlés
  2. omgomgomg :D már most izgulok.:D

    VálaszTörlés
  3. Jajjajj, buli lesz! És még előtte hagytad abba, szóval a kövi rész nagyobb része a buliról fog szólni. Jajj, nem jó előérzetem van. De lehet,. hogy cal a megérzésem. Remélem igen. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öhm...nagyobb részben inkább a meccsről fog szólni, de szerintem a következő lesz a történet leghosszabb fejezete, ugyanis belesűrítettem még a bulit is...és annak pikáns részeit :D

      Törlés
  4. Hihi.Kíváncsi vagyok,hogy mi fog ebből kisülni,kirúgnak megint a hámból?
    Jól meg tudod indítani a fantáziám,már kombinálok össze-vissza,hogy most akkor vajon hogy lesz ez az egész,ki kivel fog összejönni.Csupa kérdések vannak bennem.Izgalommal várom a következő részt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öhm...miből gondolod, hogy össze fog jönni valaki? Talán...a következő rész már megvan, de még én sem tudom, hogy mit hozok ki ebből...vagyis tudom, csak azzal nem vagyok tisztában, mennyire hamar történjenek az események. Egy biztos, a következő részt egyben fogjátok imádni és utálni is a vége miatt :D

      Törlés
    2. Nem feltétlen a következő részre gondoltam,úgy az egész történeten gondolkoztam.:)

      Törlés
  5. http://larrystylinson-louisandharry.blogspot.hu/p/dijak.html Egy kis meglepi nálam! :3
    Imádom, egyszerűen kész vagyok ettől a történettől, már nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz itt! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, és nagyon szépen köszönöm a díjat :)

      Törlés

Music Note 4