Oldalak

2014. június 11., szerda

18. fejezet. - School for boys.

Sziasztok!
Szerda révén itt a következő rész. Szerintem sokunk már csak holnap (talán még akkor sem) megy iskolába. Ez úton is szeretnék kellemes nyári szünetet kívánni mindenkinek. Én természetesen itt leszek sztorikkal, történetekkel!
Jó szórakozást a részhez! Mit szótok hozzá?
                                                                                                                                 xoxo    Zsoo


El sem hiszem, hogy ismét itt tartunk. Hallottam a halk kopogást a szoba ajtaján, melytől egy emberként ugrottunk fel Liam-mel és Niall-lel. Mind kicsíptük magunkat. A szöszi határozottan izgatott volt, az arcáról nem fagyott le a vigyor, aminek kimondottan örültem. Liam komoly volt, úgy éreztem, mintha olyan színházi maszk lenne, amelynek az egyik fele sír, a másik pedig nevet. De bevallom őszintén megnyugtatott, hogy Ők is jönnek ma este.
Louis és Zayn széles vigyorral fogadott minket, mikor kitártuk az ajtót, majd halkan utasítottak, hogy kövessük Őket, de óvatosan. Megindultunk a számomra már ismert úton, a sövény mögött. Tudva, hol van kamera, rutinosan mozogtak, amely ismét lenyűgözött. Végül besiettünk az erdőbe, ahol már lassabban mentünk, és nem is görcsöltünk annyira. Már beszélgetni kezdtünk.
- Biztos, hogy nem kapnak el minket? - kérdezte óvatosan Liam.
- Ne parázz, semmi gáz nem lesz. - veregette vállba a mellette menő Zayn.
A holdfényben is jól láttam Liam kétkedő arcát, mikor előre hajoltam, hogy lássam Őket. Egymás mellett mentünk, bár Louis és Zayn kicsit talán előrébb, hisz hozzájuk igazodtunk. Láttam távolabbról a kőfal tornyosuló körvonalát, majd megérkeztünk elé. Niall és Liam félve pillantott fel a tetejére. Ismét végignéztük, ahogy Louis felmászva egy fa törzsén ledobja nekünk a fal tetejéről a kötelet. Felkapaszkodtunk rajta, majd a másik oldalt leejtve, le is másztunk.
Niall mélyen magába szívta a levegőt, mikor megérkezett mellém. Pontosan tudtam, mit érez; a szabadságot. Én is ezt éreztem Akkor este, és most is, de most ott van mellette a tartásom Zayn-től és Lou-tól...még mindig. Liam arcán is megjelent egy bárgyú vigyor, amit nem tudok jobb szóval leírni, mint a szabadság vigyora. Tudtam, kedvük lenne kitárni karjaikat egy hajó orránál, mint a Titanikban szabadságukat jelképezve. Én is ezt éreztem az első estén.
Elindultunk a város fele, nekem már ismerősek voltak a házak és az utcák, míg Niall és Liam mindent alaposan szemügyre vett. Kíváncsi voltam, vajon azokkal a srácokkal összeakadunk-e, akik azon a bizonyos estén is vezettek minket. Már nem emlékszem a nevükre, csupán az arcuk rémlik körvonalasan. Még mindig nem vagyok jó a nevekben.
Az utca kihalt volt, csupán pár fiatal csapatot láttam, és egyetlen egy fekete terepjáró ment el mellettünk meglepően lassan. Liam alaposan végig is mérte, engem azonban jobban lefoglalt Louis idióta vicce, amit mesélt. Egyre több fiatallal találkoztunk, ahogy közeledtünk a klub fele, melyben legutóbb is voltunk. Pláne a főtér környékén. A csajok látszólag még mindig helyesnek találják az új arcokat a városkájukban.
Távolabbról ki lehetett szúrni a szórakozóhelyet, ahova készültünk, ugyanis előtte sokan beszélgettek és cigiztek. Niall szélesen vigyorgott, Liam pedig körbe-körbetekintett, az új arcokat mérhette fel. Sokan ránk mosolyogtak kint, páran ismerősek voltak, de nem annyira, hogy a nevüket is tudjam, és Ők sem köszöntek.
Bementünk, ahol a tömeg között a bárpulthoz verekedtük magunkat. Niall-nek és Liam-nek ez teljesen új volt, de alig mutatták. Ittunk egy bemelegítő kört, és szerintem nekem itt vége is volt a nagy ivászatnak. Mindkét "újoncot" kirázta a hideg az alkoholtól, még engem is kicsit, de már egész jól bírtam. Az a kevés részeg este csak használt valamit.
- Táncoljunk! - kiabálta Louis.
Bementünk a tömegbe, amelyben mindenfele emberek tekeregtek számukra megfelelő ritmust alapul véve, még ha ez teljesen el is tért az eredeti számtól. Zayn lekapott egy lányt, és nekem sem kellett sok, kinéztem egy csinos barnát a tömegben. Szemmel tartottam a többieket, így láttam, amint mindenki felkér egy hölgyet, csupán Liam húzódik ki oldalra. Hozzá azonban egy szőke ment oda, és kivételesen Ő hívta táncolni a srácot. Li kicsit idegeskedett, majd beleegyezett, és ahogy elnéztem, remekül elvoltak a lánnyal tánc közben.
Zayn intett úgy két szám után, így elnézést kérve a lánytól követtem Őt. Egy-egy sörrel a kezünkben letelepedtünk a másik helyiségben egy szabad asztalhoz.
- Haver, ez a hely király! - nevetett Niall.
- Liam, neked hogy tetszik? - fordultam felé kedves mosollyal.
- Nem rossz. - felelte haloványan kivillantva fogait.
Elégedetten elmosolyodtam. Ez nála már elmegy egy dicséretnek. Örültem, hogy sikerült kicsit kirángatni a csigaházából, és eljött velünk ma este, bár úgy látom, még mindig nem oldódott fel teljesen.
Visszaindultunk táncolni, és ezt a remek elfoglaltságot elég sokáig űztük is. Közben gyakran megálltunk beszélgetni, én pedig csodásan éreztem magam. Minden remek volt, utólag már értem, hogy ez amolyan vihar előtti csendnek minősült.

*Liam*
Jól éreztem magam az este. Arra jutottam, hogy már úgyis megléptünk, kint vagyok, akkor élvezzem kicsit! Mi baj lehet?! Táncoltam pár gyönyörű lánnyal, akiknek a nevét sem tudtam, és olyan emberekkel ismerkedtem meg, még ha két mondatnál többet nem is beszéltünk, akiket még életemben nem láttam, és valószínűleg már nem is fogok. Bugyután hangzik? Talán, de én remekül éreztem magam.
Nem ittam olyan sokat, hogy mosdóba kelljen mennem, ugyanis köztudott, hogy ott történnek mindig a legcifrább dolgok. Így aztán odafigyeltem magamra, és reménykedtem benne, hogy végre lehet egy nagyszerű estém. Kicsit talán bűntudatom volt, amiért megszegtem Apának tett ígéretemet, de úgysem érhet semmi baj sem.
Úgy a sokadik zene és beszélgetés után, ismét egy ismeretlen lánnyal táncoltam, akit meg kell hagyni, remekül mozgott. A számnak vége lett, Ő pedig elnézést kérve lelépett. Mosolyogva néztem körbe, hogy kinézzek magamnak ismét egy partnert, azonban valaki megragadta a karom hátulról, és valami az oldalamba nyomódott. Idegesen szívtam magamba a levegőt, mikor oldalra fordítottam a fejem, azonban nem láttam a férfi teljes arcát, csupán annyit, hogy afrikai származású lehet.
- Nyugodtan indulj el kifele, és ne ficánkolj! - szólt a zenében éppen olyan hangerőn, hogy én meghalljam.
Éreztem azt a fémes valamit ismét az oldalamhoz nyomódni, mely valószínűleg egy fegyver volt. Ismertem már ezt az egészet, az emlékek a felszínre törtek elmém legmélyebb bugyrából. Hosszabban lehunytam a szemem, és mélyen magamba szívtam a levegőt. Éreztem, hogy rossz ötlet eljönni, de szabad akartam lenni csak egy kicsit.
A férfi megszorította a karom, mire felszisszentem. Ezzel jelezte, hogy haladjak, vagy eggyel több lyukkal büszkélkedhetek. Nem mertem kiabálni, szólni bárkinek is, tettem, amit követelt. Lassan tettem meg az első lépést, azonban innentől Ő diktálta a tempót. Sietősen indultunk meg a kijárat fele, néhány embert meg is löktem véletlen a vállammal. Próbálta keresni tekintetemmel a srácokat, vagy legalább valaki gyanakvó tekintetét elcsípni, és segítséget kérni némán, de senki nem figyelt, a többiek pedig messze voltak tőlünk, kitudja, merre. Az adrenalin sebesen száguldott testemen belül. Szívemből indult, és minden egyes porcikámat átjárta. Tokomba gombóc nőtt, mely megakadályozta segélykérő kiáltásaimat, bár amúgy is felesleges lett volna. Azzal csak annyit értem volna el, hogy rajtam kívül többen is megsebesülnek vagy halnak.
Lassacskán kezdtem felfogni, hogy gyermekkorom borzalmai megismétlődnek, reménykedtem benne, hogy nem olyan mértékben, mint akkor. Kituszkolt a bejárat elé, ahol senki nem fordított figyelmet ránk, annyira el voltak foglalva egymással és a cigizéssel. Újabb fekete pont az emberiségnek, amiért nem figyelnek a környezetükre.
Balra indult velem a járdán, szorosan oldalamhoz simulva, így feltűnés nélkül tudta bordáim közé vájni a hideg fegyvert. Éberen figyeltem az utcán, hátha találok valamiféle segítséget, az egyetlen menekülő utam visszafele vezetett. Balra terelt egy kisebb utcába, amelynek a végén egy fekete terepjáró állt. Pont az, amelyet az utcán láttam, mikor ide sétáltunk. Tehát így jöttek rá, hogy itt vagyok.
Arra gondoltam, most vagy soha, nem szalaszthatom el az egyetlen lehetőséget a szökésre. Hála az önvédelmi továbbképzésnek, melyet Apától tanultam régebben - nos, normál gyerekek baseballozni meg focizni járnak az Apjukkal, én önvédelmet tanultam - ügyes mozdulattal elkaptam karját, és kicsavartam, így a fegyver kihullott belőle. Előre szaladtam a konténer elé, és felkaptam. Rá akartam szegezni, de kigáncsolt, így a pisztoly ismét elcsúszott a betonon, én pedig a konténernek estem. Felvette a földről fegyverét, és rám szegezte. A földön feküdtem, és magam előtt egy fegyver csövét láttam. Minden más elhomályosult körülöttem, akkor olyan érzés volt, mintha egy vérszomjas ragadozóval néznék farkasszemet. Vérem egy rövidke pillanatra elfelejtett áramlani, szívem kihagyott pár ütemet. Még soha nem fogtak rám ilyen nyíltan fegyvert, mint akkor. Nagyot nyeltem, hogy a gombóc lecsússzon torkomból, de nem sikerült lejjebb kényszerítenem.
- Ne trükközz, Payne! Állj fel! - sziszegte fogai között.
Felmérgeltem. Király!
- Azt mondtam, állj fel! - emelte fel a hangját erélyesen.
Kénytelen voltam tenni, amit mond. Tudtam, holtam is sokat érek nekik, nem feltétlen kell élnem, de azért én jobban szeretnék. Feltápászkodtam a konténer oldalába kapaszkodva. Minden mozdulatomat összeszűkült szemekkel leste, hátha ismét szökni próbálok, de már nem láttam több lehetőséget.
- Indulj a kocsi fele! - bökött abba az irányba a fegyverrel.
Lassan fordítottam neki hátat, kezeim remegtek, így magam mellé szorítottam Őket. Lábaim sem voltak biztosabbak, de megerőltettem Őket, így tettem, amit követelt. Lassú, megfontolt léptekkel indultam meg a fekete jármű fele, féltem közelebb érni hozzá, azonban kénytelen voltam gyorsabban menni, mikor taszított rajtam egyet hátulról.

Pillanatok kérdése volt csupán, míg kinyitotta előttem a hátsó ülés ajtaját, majd ismét mögöttem találtam Őt. Nem mertem hátra nézni, így aztán némán vártam parancsát, mely nem érkezett. Fájdalom nyilallt tarkómba, és a fegyver éles markolatát éreztem meg, amint erősen hozzáüti fejem aljához. Minden elsötétült, de akkor ebben az üres világban jobban éreztem magam, mint a rémisztő valóságban. 

15 megjegyzés:

  1. wooow naggggyon nagggyooon jó lett!! :) <3 kíváncsian várom a folytatást puszi *B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik. :)

      Törlés
  2. Harry és Zayn széles vigyorral fogadott minket,???? Nem Louis és Zayn?

    VálaszTörlés
  3. Jaaj tökéletes mint az összes! *-* szegény Liam! Remélem nem lesz semmi baja :( rendesen éreztem a szívem körül a szorítást,mikor leírtad azt a részt,ahogy elviszik! :( ma egész nap ezt vártam,nem mentem suliba és vagy 20x felnéztem,hogy van e új rész :D imádtam! Köszönöm,hogy feldobtad a napom! :) <3
    Egy kis elírás...a legeslegjobb írókkal is megesik! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól esik, hogy ennyire bele tudtad élni magad. Ez nagy elismerés. Köszönöm szépen ezeket a szép szavakat :)

      Törlés
  4. OHGOD! Ez rohadt jó volt.Rendesen izgultam Liamért.Csak ne legyen semmilyen baja szegénynek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, majd meglátod, mit tervezek neki/nekik :)

      Törlés
  5. Wiiiiiiii *-* :DD *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha ezek szerint tetszett, ennek örülök :)

      Törlés
  6. TUDTAM:D remélem nem lesz komoly baja a drágának:c

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, volt aki eltalálta. Majd meglátod :)

      Törlés
  7. Tudtam!! Jajj, remélem nem lesz semmi baja Liamnek! :( Alig várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yep, eltaláltad, hamarosan érkezik, szerdán :)

      Törlés

Music Note 4