Sziasztok!
Szerda révén itt a következő rész. Szerintem sokunk már
csak holnap (talán még akkor sem) megy iskolába. Ez úton is szeretnék kellemes
nyári szünetet kívánni mindenkinek. Én természetesen itt leszek sztorikkal,
történetekkel!
Jó szórakozást a részhez! Mit szótok hozzá?
xoxo
Zsoo
El sem hiszem, hogy ismét itt tartunk. Hallottam a halk
kopogást a szoba ajtaján, melytől egy emberként ugrottunk fel Liam-mel és
Niall-lel. Mind kicsíptük magunkat. A szöszi határozottan izgatott volt, az arcáról
nem fagyott le a vigyor, aminek kimondottan örültem. Liam komoly volt, úgy
éreztem, mintha olyan színházi maszk lenne, amelynek az egyik fele sír, a másik
pedig nevet. De bevallom őszintén megnyugtatott, hogy Ők is jönnek ma este.
Louis és Zayn széles vigyorral fogadott minket, mikor
kitártuk az ajtót, majd halkan utasítottak, hogy kövessük Őket, de óvatosan.
Megindultunk a számomra már ismert úton, a sövény mögött. Tudva, hol van
kamera, rutinosan mozogtak, amely ismét lenyűgözött. Végül besiettünk az
erdőbe, ahol már lassabban mentünk, és nem is görcsöltünk annyira. Már
beszélgetni kezdtünk.
- Biztos, hogy nem kapnak el minket? - kérdezte óvatosan
Liam.
- Ne parázz, semmi gáz nem lesz. - veregette vállba a
mellette menő Zayn.
A holdfényben is jól láttam Liam kétkedő arcát, mikor
előre hajoltam, hogy lássam Őket. Egymás mellett mentünk, bár Louis és Zayn
kicsit talán előrébb, hisz hozzájuk igazodtunk. Láttam távolabbról a kőfal
tornyosuló körvonalát, majd megérkeztünk elé. Niall és Liam félve pillantott
fel a tetejére. Ismét végignéztük, ahogy Louis felmászva egy fa törzsén ledobja
nekünk a fal tetejéről a kötelet. Felkapaszkodtunk rajta, majd a másik oldalt
leejtve, le is másztunk.
Niall mélyen magába szívta a levegőt, mikor megérkezett
mellém. Pontosan tudtam, mit érez; a szabadságot. Én is ezt éreztem Akkor este,
és most is, de most ott van mellette a tartásom Zayn-től és Lou-tól...még
mindig. Liam arcán is megjelent egy bárgyú vigyor, amit nem tudok jobb szóval
leírni, mint a szabadság vigyora. Tudtam, kedvük lenne kitárni karjaikat egy
hajó orránál, mint a Titanikban szabadságukat jelképezve. Én is ezt éreztem az
első estén.
Elindultunk a város fele, nekem már ismerősek voltak a
házak és az utcák, míg Niall és Liam mindent alaposan szemügyre vett. Kíváncsi voltam,
vajon azokkal a srácokkal összeakadunk-e, akik azon a bizonyos estén is
vezettek minket. Már nem emlékszem a nevükre, csupán az arcuk rémlik
körvonalasan. Még mindig nem vagyok jó a nevekben.
Az utca kihalt volt, csupán pár fiatal csapatot láttam,
és egyetlen egy fekete terepjáró ment el mellettünk meglepően lassan. Liam
alaposan végig is mérte, engem azonban jobban lefoglalt Louis idióta vicce,
amit mesélt. Egyre több fiatallal találkoztunk, ahogy közeledtünk a klub fele,
melyben legutóbb is voltunk. Pláne a főtér környékén. A csajok látszólag még
mindig helyesnek találják az új arcokat a városkájukban.
Távolabbról ki lehetett szúrni a szórakozóhelyet, ahova
készültünk, ugyanis előtte sokan beszélgettek és cigiztek. Niall szélesen vigyorgott,
Liam pedig körbe-körbetekintett, az új arcokat mérhette fel. Sokan ránk
mosolyogtak kint, páran ismerősek voltak, de nem annyira, hogy a nevüket is
tudjam, és Ők sem köszöntek.
Bementünk, ahol a tömeg között a bárpulthoz verekedtük
magunkat. Niall-nek és Liam-nek ez teljesen új volt, de alig mutatták. Ittunk egy
bemelegítő kört, és szerintem nekem itt vége is volt a nagy ivászatnak. Mindkét
"újoncot" kirázta a hideg az alkoholtól, még engem is kicsit, de már
egész jól bírtam. Az a kevés részeg este csak használt valamit.
- Táncoljunk! - kiabálta Louis.
Bementünk a tömegbe, amelyben mindenfele emberek
tekeregtek számukra megfelelő ritmust alapul véve, még ha ez teljesen el is
tért az eredeti számtól. Zayn lekapott egy lányt, és nekem sem kellett sok,
kinéztem egy csinos barnát a tömegben. Szemmel tartottam a többieket, így láttam,
amint mindenki felkér egy hölgyet, csupán Liam húzódik ki oldalra. Hozzá azonban
egy szőke ment oda, és kivételesen Ő hívta táncolni a srácot. Li kicsit
idegeskedett, majd beleegyezett, és ahogy elnéztem, remekül elvoltak a lánnyal
tánc közben.
Zayn intett úgy két szám után, így elnézést kérve a
lánytól követtem Őt. Egy-egy sörrel a kezünkben letelepedtünk a másik
helyiségben egy szabad asztalhoz.
- Haver, ez a hely király! - nevetett Niall.
- Liam, neked hogy tetszik? - fordultam felé kedves
mosollyal.
- Nem rossz. - felelte haloványan kivillantva fogait.
Elégedetten elmosolyodtam. Ez nála már elmegy egy
dicséretnek. Örültem, hogy sikerült kicsit kirángatni a csigaházából, és eljött
velünk ma este, bár úgy látom, még mindig nem oldódott fel teljesen.
Visszaindultunk táncolni, és ezt a remek elfoglaltságot
elég sokáig űztük is. Közben gyakran megálltunk beszélgetni, én pedig csodásan
éreztem magam. Minden remek volt, utólag már értem, hogy ez amolyan vihar
előtti csendnek minősült.
*Liam*
Jól éreztem magam az este. Arra jutottam, hogy már úgyis
megléptünk, kint vagyok, akkor élvezzem kicsit! Mi baj lehet?! Táncoltam pár gyönyörű
lánnyal, akiknek a nevét sem tudtam, és olyan emberekkel ismerkedtem meg, még
ha két mondatnál többet nem is beszéltünk, akiket még életemben nem láttam, és
valószínűleg már nem is fogok. Bugyután hangzik? Talán, de én remekül éreztem
magam.
Nem ittam olyan sokat, hogy mosdóba kelljen mennem,
ugyanis köztudott, hogy ott történnek mindig a legcifrább dolgok. Így aztán
odafigyeltem magamra, és reménykedtem benne, hogy végre lehet egy nagyszerű
estém. Kicsit talán bűntudatom volt, amiért megszegtem Apának tett ígéretemet,
de úgysem érhet semmi baj sem.
Úgy a sokadik zene és beszélgetés után, ismét egy
ismeretlen lánnyal táncoltam, akit meg kell hagyni, remekül mozgott. A számnak
vége lett, Ő pedig elnézést kérve lelépett. Mosolyogva néztem körbe, hogy
kinézzek magamnak ismét egy partnert, azonban valaki megragadta a karom
hátulról, és valami az oldalamba nyomódott. Idegesen szívtam magamba a levegőt,
mikor oldalra fordítottam a fejem, azonban nem láttam a férfi teljes arcát,
csupán annyit, hogy afrikai származású lehet.
- Nyugodtan indulj el kifele, és ne ficánkolj! - szólt a
zenében éppen olyan hangerőn, hogy én meghalljam.
Éreztem azt a fémes valamit ismét az oldalamhoz nyomódni,
mely valószínűleg egy fegyver volt. Ismertem már ezt az egészet, az emlékek a
felszínre törtek elmém legmélyebb bugyrából. Hosszabban lehunytam a szemem, és
mélyen magamba szívtam a levegőt. Éreztem, hogy rossz ötlet eljönni, de szabad
akartam lenni csak egy kicsit.
A férfi megszorította a karom, mire felszisszentem. Ezzel
jelezte, hogy haladjak, vagy eggyel több lyukkal büszkélkedhetek. Nem mertem
kiabálni, szólni bárkinek is, tettem, amit követelt. Lassan tettem meg az első
lépést, azonban innentől Ő diktálta a tempót. Sietősen indultunk meg a kijárat
fele, néhány embert meg is löktem véletlen a vállammal. Próbálta keresni
tekintetemmel a srácokat, vagy legalább valaki gyanakvó tekintetét elcsípni, és
segítséget kérni némán, de senki nem figyelt, a többiek pedig messze voltak
tőlünk, kitudja, merre. Az adrenalin sebesen száguldott testemen belül. Szívemből
indult, és minden egyes porcikámat átjárta. Tokomba gombóc nőtt, mely
megakadályozta segélykérő kiáltásaimat, bár amúgy is felesleges lett volna. Azzal
csak annyit értem volna el, hogy rajtam kívül többen is megsebesülnek vagy
halnak.
Lassacskán kezdtem felfogni, hogy gyermekkorom borzalmai
megismétlődnek, reménykedtem benne, hogy nem olyan mértékben, mint akkor. Kituszkolt
a bejárat elé, ahol senki nem fordított figyelmet ránk, annyira el voltak
foglalva egymással és a cigizéssel. Újabb fekete pont az emberiségnek, amiért
nem figyelnek a környezetükre.
Balra indult velem a járdán, szorosan oldalamhoz simulva,
így feltűnés nélkül tudta bordáim közé vájni a hideg fegyvert. Éberen figyeltem
az utcán, hátha találok valamiféle segítséget, az egyetlen menekülő utam
visszafele vezetett. Balra terelt egy kisebb utcába, amelynek a végén egy
fekete terepjáró állt. Pont az, amelyet az utcán láttam, mikor ide sétáltunk. Tehát
így jöttek rá, hogy itt vagyok.
Arra gondoltam, most vagy soha, nem szalaszthatom el az
egyetlen lehetőséget a szökésre. Hála az önvédelmi továbbképzésnek, melyet
Apától tanultam régebben - nos, normál gyerekek baseballozni meg focizni járnak
az Apjukkal, én önvédelmet tanultam - ügyes mozdulattal elkaptam karját, és
kicsavartam, így a fegyver kihullott belőle. Előre szaladtam a konténer elé, és
felkaptam. Rá akartam szegezni, de kigáncsolt, így a pisztoly ismét elcsúszott
a betonon, én pedig a konténernek estem. Felvette a földről fegyverét, és rám
szegezte. A földön feküdtem, és magam előtt egy fegyver csövét láttam. Minden más
elhomályosult körülöttem, akkor olyan érzés volt, mintha egy vérszomjas
ragadozóval néznék farkasszemet. Vérem egy rövidke pillanatra elfelejtett
áramlani, szívem kihagyott pár ütemet. Még soha nem fogtak rám ilyen nyíltan
fegyvert, mint akkor. Nagyot nyeltem, hogy a gombóc lecsússzon torkomból, de
nem sikerült lejjebb kényszerítenem.
- Ne trükközz, Payne! Állj fel! - sziszegte fogai között.
Felmérgeltem. Király!
- Azt mondtam, állj fel! - emelte fel a hangját
erélyesen.
Kénytelen voltam tenni, amit mond. Tudtam, holtam is
sokat érek nekik, nem feltétlen kell élnem, de azért én jobban szeretnék. Feltápászkodtam
a konténer oldalába kapaszkodva. Minden mozdulatomat összeszűkült szemekkel leste,
hátha ismét szökni próbálok, de már nem láttam több lehetőséget.
- Indulj a kocsi fele! - bökött abba az irányba a
fegyverrel.
Lassan fordítottam neki hátat, kezeim remegtek, így magam
mellé szorítottam Őket. Lábaim sem voltak biztosabbak, de megerőltettem Őket,
így tettem, amit követelt. Lassú, megfontolt léptekkel indultam meg a fekete
jármű fele, féltem közelebb érni hozzá, azonban kénytelen voltam gyorsabban
menni, mikor taszított rajtam egyet hátulról.
Pillanatok kérdése volt csupán, míg kinyitotta előttem a
hátsó ülés ajtaját, majd ismét mögöttem találtam Őt. Nem mertem hátra nézni,
így aztán némán vártam parancsát, mely nem érkezett. Fájdalom nyilallt tarkómba,
és a fegyver éles markolatát éreztem meg, amint erősen hozzáüti fejem aljához. Minden
elsötétült, de akkor ebben az üres világban jobban éreztem magam, mint a
rémisztő valóságban.
wooow naggggyon nagggyooon jó lett!! :) <3 kíváncsian várom a folytatást puszi *B
VálaszTörlésÖrülök, hogy ennyire tetszik. :)
TörlésHarry és Zayn széles vigyorral fogadott minket,???? Nem Louis és Zayn?
VálaszTörlésKijavítottam, köszönöm.
Törlés:)
TörlésJaaj tökéletes mint az összes! *-* szegény Liam! Remélem nem lesz semmi baja :( rendesen éreztem a szívem körül a szorítást,mikor leírtad azt a részt,ahogy elviszik! :( ma egész nap ezt vártam,nem mentem suliba és vagy 20x felnéztem,hogy van e új rész :D imádtam! Köszönöm,hogy feldobtad a napom! :) <3
VálaszTörlésEgy kis elírás...a legeslegjobb írókkal is megesik! :) <3
Jól esik, hogy ennyire bele tudtad élni magad. Ez nagy elismerés. Köszönöm szépen ezeket a szép szavakat :)
TörlésOHGOD! Ez rohadt jó volt.Rendesen izgultam Liamért.Csak ne legyen semmilyen baja szegénynek.
VálaszTörlésOh, majd meglátod, mit tervezek neki/nekik :)
TörlésWiiiiiiii *-* :DD *K
VálaszTörlésHahaha ezek szerint tetszett, ennek örülök :)
TörlésTUDTAM:D remélem nem lesz komoly baja a drágának:c
VálaszTörlésIgen, volt aki eltalálta. Majd meglátod :)
TörlésTudtam!! Jajj, remélem nem lesz semmi baja Liamnek! :( Alig várom a folytatást! ;)
VálaszTörlésYep, eltaláltad, hamarosan érkezik, szerdán :)
Törlés