Drivin' me nuts - Virág

Sziasztok, Kedveseim!

Elékeztem az utolsó előtti kért sztorihoz, amely Virágnak íródott. Remélem, elég kínos lett, ahogy kérte, igyekeztem beleadni minden tudásomat hahaha.

A most érkező kéréseket még mindig likvidálom, köszönöm megértéseteket.

Jó olvasást!

                                                                                                                                 xoxo                Zsoo

Drivin' me nuts

Fekete kabátom gallérját felhajtottam, hogy kevesebb szitáló esőcsepp lepje meg kikandikáló nyakamat. Gerincem vonalán pár rakoncátlan vízcsepp folydogált lefele szőke hajamból kiindulva. Cipőm hangosat loccsant, amikor beleléptem egy igen mély tócsába. Mérgesen káromkodtam egy sort, nem is én lennék.

A távolból már láttam úti célom, így még gyorsabb tempóra kapcsoltam, hátha akkor megúszom kevesebb esővel. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor beértem a ponyva alá. Tekintetemmel Harryt kerestem, akivel találkozóm lenne, de mivel nem láttam a bolt előtt, így elindultam befele.

Oldalt egy barna srác feltűnően végigmért kocsijának támaszkodva az esőben, én pedig csupán szemem sarkából pillantottam rá, mégis észrevettem, milyen szemtelenül helyes és szexi. Gondoltam, adok neki nézni valamit, hátha utánam siet, és elkéri a számomat. Neki szívesen megadnám. Így aztán megrántottam kabátom gallérját, hogy az eső leperegjen róla, majd hajamat ráztam meg. Szőke tincseim közül kicsapódtam a cseppek, én pedig hihetetlenül szexinek éreztem magam, amint egy istenség bámul oldalról.

Azonban nem is én lennék, ha nem tettem volna valamit, ami úgy döntötte romba az egész showt, mint a tenger hulláma egy gyermeki homokvárat. A fotocellás ajtó ugyanis nem volt elég gyors hozzám képest, így a fejemnek volt szerencséje találkozni a vastag üveglappal. A homlokomba fájdalom nyilallt, hirtelen szédültem meg, és azt sem tudtam, hol vagyok. Hátraestem, így felsőtestem kikerült a ponyva alól. Az esőcseppek kitartóan hullottak arcomra, miközben fájdalmasan lehunytam szemem, és fejemhez kaptam, ahol biztos voltam benne, hogy szép kis pupli nő éppen.

Próbáltam feltolni magam a könyökömre, és egymagam is sikerrel jártam volna, azonban két kar visszanyomott a földre, majd gyakorlott mozdulattal megtartotta fejemet valami speciális fogással úgy 25 fokos szögben. Zavartan nyitottam ki szemet, így szembe találtam magam az istenséggel. Arcának tökéletes bőrén vízcseppek érezték magukat megtisztelve, hogy végigfolyhattak, majd megakadhattak a borostájában, végül pedig csalódás érte Őket, mikor rám pottyantak. Ajkai szegletében - még homlokának aggodalmas ráncai ellenére is - huncut vigyor ült, haját pedig extraerős lakk vagy zselé tarthatta, ugyanis az eső meg se kottyant neki. És a szemei...valami gyönyörűen mély barnák, a csillogásukban pedig el lehetne veszni. Egy egész univerzumot foglaltak magukba.

- Tudsz beszélni? Hányat látsz belőlem? - kérdezte aggodalmasan, mégis határozottan, hogy az ember kötelességének érezze válaszolni erre.

- Sajnos csak egyet. - feleltem akadozva a meglepettségtől.

Nem hittem, hogy ezek lesznek az első szavak, amit válthatok ezzel a tökéletességgel. Sokkal inkább adtam volna meg neki a számomat a második mondatban, mintsem a bénaságomat dörgölje az orrom alá ez a cselekedetem is. Talán tényleg van valami gond a fejemmel, ha ennyire nyíltan flörtöltem vele a földről az imént. Ő azonban válaszul csupán szélesen elmosolyodott. Sarkára ült fejem fölött, és fejemet combjára támasztotta, én pedig úgy éreztem, ha betört volna a fejem az iménti ütéstől, bátran meghalnék az ölében. Egyik kezét homlokomra tapasztotta, és óvatosan végigtapogatta. Egy ponton felszisszentem, hisz ott vertem be a fejem, Ő pedig megállt.

- Be kéne menned a kórházba. Lehet, külső jelekkel nem járó fejsérülést szereztél, és a tünetek csak később jelentkeznek. - magyarázta olyan hangon, mint egy diagnózist szokás.

- Orvos vagy? - kérdezte szemöldököm ráncolva.

- Valami olyasmi. - mosolygott rám kedvesen.

- Amennyiben Te látsz el, bárhova bemegyek.

- Úgy tűnik, valóban beverted a fejedet. - kuncogott széles vigyorral, szemei csillogtak.

Homlokom ráncba szaladt, ahogy átgondoltam mondandóját, majd bólintottam, hogy igaza lehet. Valóban nem mondanék ilyeneket ki hangosan, ha nem lenne valami gond a fejemmel. Még kicsit kába vagyok, de nincs szükségem dokira, ebben biztos vagyok.

- Köszi a diagnózist, de jól vagyok. Komolyan. - mosolyogtam rá kedvesen, és feltápászkodtam ülésbe, Ő pedig segített nekem ebben. Páran nem zavartatva magukat figyeltek minket a ponyva alól, hogy addig se ázzanak, én pedig kiszúrtam a távolban közeledni Harryt. - Most mennem kell, kösz mindent... - hagytam félbe a mondatot, ugyanis nem tudtam a nevét.

- Liam. - nyújtotta felém a kezét, én pedig kedvesen megráztam.

- Niall. - árultam el én is a saját nevemet.

- Örültem, talán összefutunk még. - mondta, mikor látta, hogy indulnék.

Belegondoltam, hogy talán számot kellett volna cserélnünk, de egy ilyen gáz megismerkedés után, biztosan nem hívna el randira, így aztán csupán reménykedni tudtam benne, hogy nem találkozunk többet. Az utcán megbámultak az emberek, amit Harry homlokráncolva nyugtázott velem szemben. Esernyő volt nála, neki volt esze hozni egyet.

- Fordulj meg, és lépjünk le innen! - tátogtam neki, Ő azonban nem értette, így elég feltűnően odaszólt:

- Mit mondtál, Niall?

Arcomról kezdett leégni a bőr, így aztán elismételtem az egészet összeszorított ajkakkal, hátha úgy már megérti. Homlokráncolva nézett rám, én azonban megragadtam a karját, és megfordítva beálltam az esernyője alá, majd folytattuk utunkat minél távolabb a kávézótól.

- Mi ez az egész, Ni? - értetlenkedett, amit meg is értek.

- Ott volt egy szuper szexi srác, én pedig újra leégettem magamat. - morogtam olyan halkan, ahogy csak tudtam. Harry csupán felnevetett, majd egyáltalán nem türtőztetve magát hátra pillantott.

- Mit csinálsz? Ne, Harry, fordulj előre! - sipítottam kétségbeesetten, arcomon a vörös minden árnyalata látszódott.

- Hűh, az a helyes barna az, aki a kocsihoz sétált vissza? - kérdezte szemöldökét kihívóan felhúzva.

Csupán fejemet fogtam, amiért ennyire kulturálatlan, és még inkább kínos helyzetbe hoz, még ha én magam nem is tettem meg ezt teljesen. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?!

Liam emléke nem hagyott nyugodni, akaratom ellenére is Őt kerestem az utcán, a moziban, esténként a partikon. Az elképzelésem ellenére, miszerint soha többé nem találkozunk már, titkon reméltem, hogy újra láthatom izmos alakját.

Úgy döntöttem, csinálok valami olyat az egyetem mellett, ami eltereli a figyelmem, így aztán jelentkeztem a helyi autósiskolába. Eldöntöttem, hogy leteszem a jogsit, így nem leszek Harry-hez, vagy a buszokhoz kötve. A szüleim örömtáncot jártak, mikor megtudták a hírt, már nagyon régen fűznek, hogy tegyem le a jogosítványt.

Nem tűnt nagy kunsztnak az egész, az órák jó hangulatban teltek, a tanárunk nagy arc volt, a csoportba csupa vicces emberek jártak, így aztán nagyon élveztem. Még a gimiben megtanultam, hogy ha nem akarom magam kínos helyzetbe hozni, akkor a háttérben érdemes meghúzni magam, de meglepő módon, ezeken az órákon remekeltem - de csak azért, mert Harry imád autókat bütykölni, tuningolni, és kiokított belőle.

A vizsgámat sikeresen letettem, azonban a gyakorlat közben meg kell csinálnom az egészségügyi vizsgámat is, így aztán az iskola által szervezett oktatás első órájára indultam. Egy meglepően kedves, csinos hölgy tartotta az órákat, akinek a szaván a férfiak azért csüngtek, mert bomba nő volt, a hölgyek pedig, mert meglepően kedves és szép arccal ajándékozta meg az élet. Én pedig csupán csak figyeltem, tekintve, hogy át akartam menni.

Az első két óra elméleti dolgokkal telt, nekem pedig párszor felfordult a gyomrom, olyan nyíltan beszélt a hölgy a vérről, belső szervekről és halálról...netán kiloccsant agyvelőről. A harmadik-negyedik óra a gyakorlattal telt el, amikor megmutatta nekünk a kötéseket, a fektetéseket, a fogásokat. Nagy hangsúlyt fektettünk az újraélesztésre, ugyanis a vizsgán azt mindenkinek meg kell csinálnia egyszer.

A harmadik óra vége fele a hölgy megakadt a beszéden, és az ajtó fele pillantott. Kedvesen mosolygott a jövevényre, aki kívül állt, nekem pedig esélyem sem volt látni az arcát arról a helyről, ahol helyet kaptam.

- Minden rendben? - kérdezte a férfi hang, amely valahonnan különösképpen ismerősen csengett, de nem ugrott be, honnan.

- Persze, minden a legnagyobb rendben. - felelte a nő olyan negédes mosollyal, hogy biztosra vettem, bárki van is kint, gyengéd érzelmeket táplál a férfi iránt.

Ezután az óra számomra jelentéktelenül telt, végig azon agyaltam, vajon honnan volt olyan lehetetlenül ismerős az a hang, amelyhez az agyam kétségbeesetten próbált egy arcot párosítani, mégsem sikerült neki.

Az utolsó előtti órán, a negyediken szokás szerint 15 perccel a kezdés előtt itt voltam, ellenben már többen voltak, mint szoktak, így aztán előrébb ültem le, a bábu feje mellé, amelyen az újraélesztést szoktuk gyakorolni. Furcsa előérzetem volt a mai órával kapcsolatban, azonban ezt elhessegettem.

5 perce kezdenünk kellett volna, azonban senki nem jött be, a csoportunk pedig kellemesen elmókázgatott addig, viccelődtünk, igyekeztük elütni az időt. Majd kinyílt a csukott ajtó, és bejött rajta...nem a hölgy. A szemeim kikerekedtek, amikor szexi tanárnőnk helyett egy sokkal szexibb pasi nyitott be, aki történetesen az én megmentőm - oké, nem volt komolyabb bajom, de akkor is.

Barna, igéző tekintetét végigvezette a csoporton, amitől még a férjezett asszonyok is a lába előtt hevertek, majd a csillogó íriszek rajtam állapodtak meg. Eszembe jutott, hogy a fejsérülésem miatt mennyi baromságot hordtam össze neki, és hirtelen égni kezdett az arcom. Biztos nem mondtam volna ilyeneket, ha magamnál vagyok, és nem hasogat a fejem kibírhatatlanul. A szívem hirtelen ugrott meg, hisz hetekig várta, hogy újra láthassa Liamet, erre benyit az ajtón, mint a tanárunk. Végtére is, Ő megmondta, hogy orvos...vagy valami olyasmi.

Kedvesen rám mosolygott, miközben leült, amitől a mögöttem ülő lány kuncogni kezdett, szerintem azt hitte, neki szólt a szívdöglesztő vigyor, én azonban pontosan tudtam; ez az én kiváltságom volt.

- Sajnálom, de Veronica ma nem tudott eljönni nektek órát tartani, így beugrottam helyette. Liam Payne vagyok, dializáló főápoló. - mosolygott kedvesen.

A hangja simogatta dobhártyámat, egy pillanatra kénytelen voltam lehunyni szemeimet, hogy teljes egészében élvezhessem az élményt. Hogy nem ismertem meg hamarabb ezt a selymes hangot?! Liam eldöntötte, hogy kezdjük mindjárt az újraélesztéssel, így aztán sorba menve a csoporton, mindenkinek meg kellett csinálnia előtte az újraélesztést. Néhány nő lejjebb húzva pólóját hajolt be előtte, Ő azonban megacélozta arcát, és mereven figyelte az arcukat vagy a mozdulatukat. Én tudtam, hogy a nőknek nincs nála esélyük.

Úgy 8 ember után elérkeztünk hozzám, én pedig a sarkamra ülve letérdeltem a szőnyegre, a baba mellé, míg Ő előttem ült törökülésben a földön. Adott a kezembe egy gézdarabot, én pedig vártam, hogy megkérdezze a nevem, ahogy eddig mindenkitől tette.

- Hallgatlak, Niall! - mosolygott rám kedvesen.

Először ledöbbentem, majd gyakran pislogva nyugtáztam le a tényt, miszerint megjegyezte a nevemet, és ez biztosan semmit sem jelent. Pedig mindketten tudtuk, hogy ez nem véletlen. Elkezdtem mondani a betanult szöveget, amit előttem mindenki elmondott, Ő pedig kitartóan mosolygott, és bólogatott, amitől még inkább szívalakot vett fel arca, én pedig úgy éreztem, hogy lassan nekem nagyobb szükségem lesz az újraélesztésre, mint a babának. A szöveggel nem volt dolgom, bár szerinte elég halkan beszéltem, azonban a hármas érzékelésnél rosszul hajtottam hátra a baba fejét.

- Hüvelykujjadat az állára tedd! - emlékeztetett Liam, én pedig bólintottam, majd megcsináltam jól ismét.

Ezután jött a 30 mellkasi kompresszió, amin a kezem lecsúszott a bábu mellkasáról, a könyököm nem volt nyújtott, és a tenyerem is felemeltem. 10-nél többet nem tudtam csinálni, Liam pedig kuncogva dőlt előre, hogy segítsen. Teljesen elpirultam ügyetlenkedésemen.

- Ne! Figyelj, Niall! Semmi gond, nehéz megcsinálni. A kezedet ide tedd! - mutatta meg, majd sarkára ülve megfogta összekulcsolt kezeimet, és a megfelelő helyre húzta. Érintésétől felpillantottam arcára, így kedvesen rám mosolygott, majd folytatta. - Nyújtsd ki a könyököd! - húzta előre felkarom, így teljesen a bábu fölé hajoltam, de a karom legalább ki volt nyújtva, ahogy kell. - És ne emeled fel a tenyered! Nézd a kis jelet oldalt! Ha a zöld előbukkan, akkor jól nyomod, de őrült módon.

Bólintottam válaszul, kínosnak éreztem, hogy egyáltalán nem megy, de valahogy megcsináltam harmincat, majd a gézdarabot rombusz alakban a bábu arcára tettem, és felfordítottam állát. Befújtam orrába, de én is éreztem, hogy ez így nem jó. Megcsináltam a kettőt, majd kérdőn - és kicsit talán szégyenkezve is - néztem fel Liamre.

- Bent maradnál óra után, kérlek? - kérdezte kedves mosollyal.

Egyáltalán nem volt bántó szándék hangjában, én pedig ismét csak bólintottam, majd a gézdarabommal együtt visszaültem a helyemre. Leszegtem a fejem, és igyekeztem nem nézni Liamre, aki tovább asszisztált az újraélesztéseknél. Ismét beégtem előtte valamivel. Olyan érzésem volt, mint a szakadó esőben a fotocellás ajtóval.

Szerintem neki is feltűnt, hogy nagyon kerülöm a pillantását, ugyanis folyton magamon éreztem tekintetét. A babára ráadta a bukósisakot, mikor kiderült, hogy Veronica ezt még nem mutatta nekünk, erre az órára maradt.

- A bukósisakot mindig két ember veszi le. Mikor? - kérdezte végignézve a társaságon, majd felszólította a mellettem ülő, Steve-t, aki tökéletes választ adott, én pedig próbáltam megjegyezni azt a három lehetőséget. - Remek. Szóval kéne nekem egy segítő! Gyere, Niall!

Amint kimondta a nevem, felkaptam rá a tekintetem, Ő azonban csak szélesen mosolygott rám. Letérdeltem intésére a bábu feje fölé, miközben Ő kedvesen rám mosolygott, majd cselekedett közben pedig magyarázta a dolgokat. Fel sem tudtam fogni a dolgokat, csupán mozgattam előre-hátra a sisakot, miközben óvatosan lehúztam a baba fejéről, majd átvettem nyakának tartását Liamtől, aki közben folyamatosan magyarázott, ecsetelte a cselekedetünket. Úgy éreztem, végre van valami, amit nem rontok el, és sikeresen megcsináltam.

Liam ezután még mutatott pár dolgot, köztük a fulladásról beszéltünk és a műfogásokról, majd lejárt az óra ideje, így mindenki készülődött elmenni. Csupán én álltam meg Liam előtt táskámmal vállamon, várva, hogy kiadja a feladatot, amiért itt kell maradnom. Agyamba millió jobbnál jobb - vagy éppen rosszabbnál rosszabb - lehetőég fordult meg.

- Gyere, Niall! Meg kell tanulnod újraéleszteni! - mosolygott rám, majd ismét leült a szőnyegre.

Az utolsó tanítvány is becsukta maga mögött az ajtót, így végképp kettesben maradtam Liammel, amitől a szívem hevesen kezdett verni, és ismét úgy éreztem, engem kell újraéleszteni majd. Letettem a táskámat az egyik asztalra, majd megindultam a szőnyeg fele. Csak az járt a fejembe, hogy most végképp beégek előtte, és persze ilyenkor történik minden gáz dolog az emberrel. Felbuktam a szőnyeg szélében, így sző szerint leestem a bábú mellé. Liam kuncogott a látványon, majd próbált nyugtatni:

- Nyugi, Niall, ne idegeskedj! Hol van az a srác, aki flörtölt velem? - kérdezte huncut vigyorral.

- Csak bevertem a fejem. - morogtam, amitől ismét nevetett, majd utasított, hogy kezdjek hozzá.

Ezúttal a mellkasi kompresszió is simán ment, azonban a befújással már voltak gondjaim, amiben Liamnek ismét segítenie kellett.

- Ne! Nézd! Erről fújj fele. - mutatta a szája felől a bábunak. - És kapd be az egészet! - utasított, mire kikerekedett szemekkel néztem fel rá, és szerintem fülig pirultam.

Nevetni kezdett, majd csak legyintett. Meg sem próbálta megmagyarázni, így végül én is elnevettem magam, és megpróbáltam helyesen befújni - meglepő módon össze is jött.

- Remek, jó lesz ez! Most már csak egy dolog van: a ritmusod. Elárulok egy titkot, kevesen tudják. - mosolygott rám játékosan, én pedig sarkamra ülve figyeltem. - Ismered a Bee Gees számát? A Stay alive-ot? - kérdezte kuncogva, nekem pedig először ráncba szaladt a homlokom, hogy ez hogyan jön ide, de persze ismertem azt az abszurd, magas C dalt, így bólintottam. - Na, arra a ritmusra kell nyomni. Csináld meg még egyszer, én pedig segítek! - kuncogott.

Bólintottam, majd hozzákezdtem a beszédhez, majd cselekedtem is. Amikor a mell kompresszióhoz értem, Liam hozzákezdett énekelni, én pedig kuncogva hallgattam magas C-ben, leginkább kéjes nyögésekhez hasonlító hangját.

- Áh, áh, áh, áh stayin' alive, stayin' alive...

Akaratlanul is elképzeltem, amint ezt fölöttem csinálja az ágyban, így elpirultam, de folytattam az újraélesztést. Nevetve ért véget ez a köröm is, és immáron hiba nélkül sikerült megcsinálni. Meg kell mondanom, Liamnek igazán jó hangja volt, szívesen aludnék el énekére minden áldott este.

- Szép volt, majd a vizsgán is így csináld! - mosolygott rám kedvesen. Hálásan bólintottam, és éppen meg akartam köszönni, amikor arrébb tolta a bábut közölünk. Kérdőn néztem rá, a szívem kihagyott pár ütemet, mikor közeledni kezdett felém. - Megmutatom, mik az újraélesztés lehetőségei. - mosolygott kacéran, majd eldöntött a pléden.

Kérdőn néztem rá, zavartan, de egyben türelmetlen is voltam. Kész voltam rá, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, az első pillanattól kezdve az övé voltam, amikor megláttam az esőben az autónak támaszkodni, és menőzni akartam előtte.

- Lehet orrba fújni, ahogy mi tanítjuk... - motyogta, mikor fölém hajolt, és lágyan bekapva orrom belefújt sokkal gyengébben, mint ahogy kéne. Kuncognom kellett erre, a szívem szabálytalan ütemben verdesett, félő volt, hogy hamarosan alkalmaznia kell komolyabban ezeket a fogásokat. - De a régi változat szájba tanította. - mosolygott kacéran, hangja mélyebb lett, vággyal teli.

Lassan érintette össze ajkainkat, én pedig azonnal elnyitottam Őket, hogy szabad bejutást nyerjen. Kapott az alkalmon, és mélyebben kezdett csókolni, miközben egyik kezére támaszkodva, másikat oldalamon járatta végig fel-le. Olyan régen vágytam erre, hogy úgy éreztem képtelenség elszakadni tőle. Mégis megtettük, aztán elnevetve magunkat döntötte enyémnek homlokát.

Liammel csodás másfél hetünk volt együtt, sok minden történt köztünk, amit nem részleteznék. Bemutattam Harrynek, aki kicsit sem fogta vissza magát, mikor kifejtette, hogy mekkora álom pasit nyertem meg magamnak, de én is pont így éreztem. Liam csak nevetett ezen az egészen.

Idegesen álltam sorba a terem előtt vizsgázni. Folyton a telefonom néztem, aggódtam, hisz Liam azt mondta, itt lesz, és segít majd nekem, de még nyoma sem volt. Biztosan nem tesz olyan ígértet, amit nem tud betartani, így biztosan megjelenik, csak kérdés; még azelőtt befut-e, hogy én bemegyek.

Izgultam, bár tudom, hogy nincs miért, hisz Liam tökéletesen megtanított mindent. Idegesen néztem szét, hisz pillanatokon belül behívnak, én következtem, de Liamnek még mindig nem volt nyoma. Végül kijött az előttem lévő, így én léptem be a terembe. Idegesen néztem szét, és akkor megakadt a szemem egy nagy, barna szempáron, amely szeretettel csillogott rám. Ekkor jöttem rá, hogyan értette, hogy itt lesz, és segít majd. Kuncogott pillanatnyi sokkomon, majd intett, hogy menjek közelebb.

- Asszem' átmentem. - nevettem el magam, majd ölébe huppanva nyomtam egy csókot ajkaira. 

27. fejezet. - School for boys.

Sziasztok!

Elérkeztünk az utolsó részig, amelynek a vége talán kicsit csalódás lesz, de páran biztosan megértitek az okot, amiért így írtam meg. Remélem, úgy fogjátok gondolni, hogy igen, ez valóban így van a rendjén, és nem megharagudni rám.

Remélem, tetszik az utolsó rész, és még ezen a héten befejezem a kérések teljesítését is. Utána majd tájékoztatlak titeket a következőkről.

Jó olvasást!

                                                                                                                                             xoxo    Zsoo

A bőröndöm siralmasan nyikordult meg, mikor összehúztam a cipzárját, mintha tudná, hogy hamarosan el kell hagynom ezt a börtönt, melyet idő közben szívembe zártam az itt jelen lévő emberek miatt. Eljött a nap, amikor minket már végképp nem látnak itt szívesen, tekintve, hogy a nyomozásnak vége, és Liam előkerült. A sikerek ellenére, nem vettek vissza minket - nem mintha bánnánk.

- Harry!

Zayn hangára hátracsapva göndör tincseimet, felkaptam fejemet rá. Érdeklődve mértem végig a bőröndjéből kikandikáló ruhakupacot, mely a lehető legrendezetlenebb formában lett felstócolva.

- Segíts már! - nézett rám kétségbeesetten.

Nevetve keltem fel a földről, bőröndöm mellől, hogy mellé menjek, majd amikor intett, a bőrönd tetejére huppantam. Próbáltam annyi erővel lefele nyomni súlyomat bevetve, amennyivel csak tudtam, hogy képes legyen összehúzni a cipzárt. Nehéz szenvedések árán, rengeteg nevetés után végre sikerült teljesen lezárni a bőröndöt. Nevetve ütöttem meg a tetejét lábaim között, amikor benyitott Niall és Louis a szobába. Ledöbbenve meredtek ránk, majd látva a szituációt, nevetni kezdetek. Niall ízes nevetését és Louis szeme körüli ráncokat igyekeztem örökké elmémbe vésni, hogy amikor elválunk, akkor is maradjon valami belőlük, még ha ez fokozatosan halványulni is fog, majd öreg korom szenilitásával eltűnik.

Ők már összepakoltak, éppen a szokott adminisztrációért mentek el együtt. Leültek a saját ágyukra, és én is áttelepedtem az enyémre, majd a szokott módon az ablaknak döntöttem a fejemet.

- Srácok, mi van, ha többet nem látjuk egymást? - kérdezte óvatosan Niall.

Elgondolkoztam, ahogy a többiek is, hisz ennek nagy a valószínűsége tekintve, hogy mindannyian a világ különböző részeire megyünk haza. Én és Louis maradunk legközelebb egymáshoz és a sulihoz tekintve, hogy én Londonba megyek vissza, Ő pedig immáron Liverpool-ba, ahol Édesapja játszott decembertől, így költöznie kellett.

- Semmi. - jött be az ajtón Liam halovány mosollyal ajkain. Mindannyian kérdőn néztünk rá, miközben leült az én ágyamra, amely a legközelebb volt az ajtóhoz. - Én ezek után már hiszek a sorsban, és ha az úgy akarja, akkor találkozunk még. - mosolygott ránk, mindenkin elidőztetve tekintetét.

Volt igazság a mondataiban, annyi mindenen mentünk át, hogy el kellett gondolkoznom, tényleg vigyázott-e ránk valaki fentről. Nem hittem semmilyen vallásban, mindig elkerültem, hogy hétvégén kivigyenek a többi gyermekkel a különféle templomokban. Nem nézték jó szemmel, hogy páran maradtunk, de nem szólaltak fel ellene. Most azonban elgondolkoztam, hogy valami valóban létezhet, hisz ekkora szerencse nem létezik, ami minket ért.

- Akkor ennyi? Hazamegy mindenki a családjához, és ott próbálja megmagyarázni Azt az estét? - kérdezte Louis csalódottan.

- Kénytelenek vagyunk. Alig van 20 percünk a búcsúra. - csóváltam meg a fejemet.

Tudtam, hogy Apa ki fog nyírni, de abban reménykedtem, hogy az önkéntes akciónk miatt kicsit azért büszke lesz rám.

-20 perc? - lepődött meg Zayn, hisz Ő nem volt itt, mikor tudatták velünk. - A francba is, én elbúcsúzok!

Mérgesen csapta meg az ágy támláját, majd felpattant, és Liamhez sietett, hogy alaposan megszorongassa. A srác elmosolyodott, így felbátorodva én is Niall-hez siettem, hoy kiszorítsam belőle a szuszt is. Zayn ezután Louis-hoz fordult, és legnagyobb megdöbbenésünkre megcsókolta. Hevesen falták egymást, miközben Zayn a pólója nyakánál fogva húzta közelebb magához a fiút, Lou pedig hajába túrt. Én csupán vigyorogtam a bajszom alatt, és szembe jutott vad éjszakánk. Niall és Liam csupán kuncogott, látszólag mindent sejtettek, és akkor sem csodálkoztak nagyon, mikor Zayn engem kapott le egy körre. Lágyabban csókolt, mint Louis-t, de nekünk ez akkor így volt tökéletes. A pillanat varázsa megtört, amikor eltávolodott, én pedig elpirultam. Tudtam, még Lou-val is vár rám egy ilyen csók, amiből ha eddig nem is tudták, csak sejtették, most rájönnek, hogy történt hármunk között valami, de nekem tökéletes volt szüzességem elvesztésének eme módja...velük.

- Szerelmes voltam beléd. Vigyázz magadra, kicsi Hazza! - simította Louis lágyan arcomra kezét csókunk után. Szeretettel nézett rám, ajkaimra suttogta szavakat, nekem pedig elállt a lélegzetem a hallottaktól.

A két jómadár után, akiket örökké a szívembe zártam, Liam-hez fordultam, hogy magamhoz öleljem, és addig szorongassam, míg kap levegőt. Ő is hasonlóképpen tett, én pedig nyakába motyogtam:

- Sajnálom.

- Ne tedd, ennek így kellett lennie. - simított végig kedvesen a hátamon, hallottam hangján, ahogy mosolyog, és a közben kiáramló levegőt is éreztem nyakamon lecsapódni.

- Hiányozni fogsz, Li.

Még erősebben szorítottam, és bújtam hozzá, ha ez lehetséges, hiszen még soha nem találkoztam akkora szívet rejtő testtel, mint az övé. Az egész mellkasát el kell foglalnia ennek az érzelmekkel teli hatalmas kavalkádnak, mely egyetlen szervben összpontosul a históriák szerint, míg valójában az agyunk váltja ki ezen hallucinációkat, majd rezgéseket küld szét egész testünkben, így ver hevesebben az a bolond ketyegő.

Az idő nem tűnt úgy, mintha elhagyta volna a 20 percet, de a nyitott ajtón belépett hozzánk az igazgató asszony, meg pár férfi, gondolom, akik kikísérnek minket az autóhoz, amely aztán Liamet, Niallt és Zaynt a repülőhöz szállítja, hogy eljuthassanak családjukhoz. Mind másfele indultunk, a világ különböző részein telepedtünk le.

Engedelmesen indultunk meg a taxik fele, ahova betettük cuccunkat. Még utoljára egymásra pillantottunk, mindenkin elidőzött a tekintetem, így tökéletesen láttam, hogy Ők is hasonlóan tesznek. Egyre gondoltunk, így egymás fele indultunk meg, és egy hatalmas ölelésben forrtunk össze. Felkészültünk rá, hogy soha többé nem látjuk egymást, így minden lehetséges módon próbáltuk memorizálni a többiek kisugárzását.

A pillanatot az igazgató asszony köhögése szakította félbe. Mérgesen néztünk rá, amiért megzavart minket, azonban már nem az Ő felelősségei voltunk, így azért is öleltük kicsit egymást.

Nem mondott semmit, csupán bólintott, mikor beszálltunk az autókba, melyek különböző irányba vittek minket, a lehető legrövidebb úton hazafele. Szerintem örült, hogy megszabadult tőlünk, hiszen elég gondot okoztunk neki, és valószínűleg mindent el fog követni, hogy ez a kis affér ne jusson a szülők fülébe, és továbbra is küldjék ebbe a börtönbe gyermeküket.

Négy autó indult ugyanarra, London fele, csupán Louis ment Liverpool fele. A hátsó ülésből láttam a visszapillantót. Onnan figyeltem a mögöttem haladó három "testvéremet", és próbáltam nem elérzékenyülni tudva, hogy talán soha többé nem látom Őket. Megrázott, hogy Louis szerelmet vallott nekem, fülemben csengtek szavai, amint "kicsit Hazzának" szólított. Mindig is tudtam, hogy egyikük sem táplál semleges érzelmeket felém, de meglepett, hogy Louis így, az utolsók között ezeket találta a megfelelő szavaknak.

Az autóm London előtt lekanyarodott, hiszen én a külváros fele tartottam, míg a többiek a reptérre. Figyeltem, ahogy az autók továbbhajtanak egyenesen, és szembe találtam magam a három fájdalmat sugárzó szempárral, melyek az ablakokból figyeltek.

Fájt hátrahagynom mindazt, amelyet évekig úgy utáltam.

Egy siker sztorinak éreztem az életünket, mely a végén csúnyán visszaüt, és aztán mindenki azt mondogatja, hogy ennél rosszabb véget még soha nem látott. De az életünk megy tovább, és próbáljuk hátunk mögött hagyni ezt a koránt sem egy könyv lapjaira való fejezetet.  Mert az emberek ezt teszik; felejtenek. 

- THE END -

I wanna be perfect (+18) - Bettina Ozsváth

Sziasztok!

Ez a sztori Bettina Ozsváthnak íródott, aki még igencsak régen kért tőlem egy sztorit. Remélem, elnyeri a tetszésed/tetszéseteket. Jó olvasást!

                                                                                                                                 xoxo    Zsoo

Ui.: Tudjátok, a kéréseket most nem teljesítem, így is el vagyok havazva. Köszönöm megértéseteket.

I wanna be perfect

Tetovált kezemmel simítottam végig billentyűzeten, mikor kimerítő magyarázatot kaptam. Elidőztem a madáron kézfejem oldalán, miközben kreol bőrömön vizsgálgattam a bőrkeményedéseket a sok rajzolástól. Egyik körmömön még látszott Harry festéke, amit a múlt héten erőltetett rám.  Fogadtunk, és én vesztettem. Lenyúlta a sminkesünk egyik lakkját - szándékosan élénk rózsaszínt választott -, és alaposan kikente egész ujjbegyemet. Csupán a körmömön tartani az ecsetet túl bonyolult feladatnak bizonyult számára.

Sóhajtva hajtottam le a laptopom tetejét, majd hátravetettem magam az ágyon. Átgondoltam, amit olvastam, majd tehetetlenül néztem fel, magam mellé, az ágy széléhez. Hirtelen ötlet vezérelt, úgy voltam vele, úgyis egyedül vagyok, így oda másztam, majd fejem enyhén lelógattam a takaró lágy esésével együtt. Számat olyan nagyra nyitottam, ahogy csak tudtam, így éreztem torkomba leáramlani a hűvösebb levegőt. Valóban lehet igazság benne, hisz így egy vonalban van a torkom. Szememet az ablakon pihentettem fejjel lefelé, de nem figyeltem oda, mi zajlik a csillagos égen. Csupán haloványan érzékeltem a sötét üvegen visszatükröződő szobámat éjjeli lámpám halovány fényében, gondolataim Liam körül jártak.

Ha most itt lenne, és valóban megtenné, vajon mi történne velem?

Butaságokon gondolkozok, hiszen ez...hogy tudnám megtenni? Csalódni fog bennem, talán hónapokig fogunk nevetni bugyuta próbálkozásomon. Féltem kipróbálni az ismeretlen, mégis csábító újdonságot.

Mérgesen szusszantottam, mikor feltoltam magam a könyökömre, és szemügyre vettem hasamon felcsúszott pólómat felsőtestemen. Elcsúfítottam magam azzal a sok mintával. Néha belegondolok, hogyan tetszenék Liamnek, ha nem lenne ilyen rosszfiús, nőknek tervezett külsőm. Tudom, hogy megkérdezték, beleegyezünk-e ebbe a stílusba, mikor ránk aggatták a ruhákat a sztájlisztok, de mi lenne, ha azt feleltem volna, hogy én konzervatív akarok lenni? Úgy is tetszenék neki? Mit csókolna végig felsőtestemen, ha eltűnnének tetoválásaim?

Fél kezemmel végighúztam kockás hasamon, és arra gondoltam, hogy ha lenne rajta felesleg, biztosan nem maradna mellettem. Ha pár napig kihagynám az edzéseket, vagy ha engednék néha a zsíros ételek okozta csábításnak, biztosan elhagyna, és egy újabb, jobb után nézne. Néha látom a szemében a csillanást, mely valami mást jelent, de nincs elég bátorságunk kimondani. Neki talán nincs is mit, én viszont félek, hogy ha feltárom érzéseimet, megrémül, és magamra hagy. A tökéletes test nélkül, egymagában a személyiségem nem lenne elég, hogy megtartsam. Ahhoz én túlságosan is egyszerű vagyok belülről. Nincs perverz énem, mint Harrynek, nem vagyok lenyűgözően vicces, mint Louis, és még édes sem, mint Niall. Én csupán egy félresikerült srác vagyok, akire azt a jelzőt aggatják; a rosszfiús művészlélek.

Sebesen ráztam meg a fejem, és gyakran pislogtam, hogy feleszméljek, mikor nyílt a hálószoba ajtaja. Gyötrődésem tárgya lépett be rajta édes mosollyal, gondolom, beengedte magát lakásomba. Sietősen kaptam el kezemet hasamról, azonban kiszúrta, és játékosan elvigyorodott. Szemei azonban elkomorultak, mikor arcomra nézett, én pedig üveges tekintettel néztem rá borongós gondolataimból kifolyólag.

- Hé, minden rendben? - kérdezte leülve mellém.

- Persze. - mosolyogtam rá megjátszva magam.

Előtte soha nem mutattam a gondjaimat, egy pasi sem szereti a nyafogást, csak lelépne, ha elkezdenék panaszkodni neki, pláne a kapcsolatunkkal kapcsolatban.

- Most vagy azt akarod, hogy ne faggassalak, vagy nem mered elmondani. - mosolygott kedvesen, és combomra helyezte kezét. Csupán ujjaira meredtem, melyek majdnem körbeérték lábam felső részét. Arra gondoltam, hogy növelnem kell az ottani izmokat, különben nem leszek tökéletes neki.

- Az első. - jelentettem ki még mindig kezét nézve.

- Tehát a második. - kuncogott, majd fölém mászott. Figyeltem, ahogy kecses, szexi mozdulatokkal fölöttem tartja magát. Trikója még most is csak kicsit adta meg magát a gravitációnak, szívesebben feszült kerekded izmain. Ámulva figyeltem hibátlanságát. - Mi a baj? - kérdezte halkabban, immáron szemeimbe nézve.

Mindig átlátott rajtam, de eddig sikerült elkerülnöm a kínos faggatózásokat. Úgy tűnik, most nem úszom meg.

- Semmi, komolyan. - mosolyogtam rá kedvesen.

Felhajoltam, és megcsókoltam, hogy ne kérdezősködjön tovább. Még ha nekem nem is volt kedvem mutogatni hibákkal megtelt testemet, attól neki még szerezhetek egy jó estét, hisz mi másért látogatna meg?! Széles mosollyal vált el tőlem, majd feltérdelt csípőm két oldalán. Elkezdte felfele húzni pólómat, nekem pedig bent rekedt levegőm ezt érzékelve.

- Várj! - állítottam meg kezeit.

Kérdőn pillantott fel rám, én viszont csak hátra nyúltam az éjjeli szekrényen pihenő, narancsos fényt nyújtó lámpácskához, majd lekapcsoltam. Kellett egy kis idő, míg megszoktunk a sötétet, de közben is magamon éreztem Liam zavart tükröző pillantását.

- Most az egyszer nem! - jelentette ki határozottan, majd felpattintotta a lámpát mellettünk.

Épp most szoktam meg a sötétet, és máris világosság fogad ismét. Ismét felfele kezdte húzni fölsőmet, én viszont lehunyt szemekkel szűköltem alatta. Mindig sötétben csináltuk, nem szerettem, ha lát meztelenül. Nem mondanám magam alapból szégyenlősnek, csupán előtte szeretem testem rejtegetni, hisz talán, ha meglátja igazi mivoltomat, rámun.

Levette rólam felsőmet, majd hirtelen megéreztem kezeit végigsimítani hasamon fentről lefelé, majd vissza. Lepetten pillantottam fel rá, így szemben találtam magam megbabonázott tekintetével és beharapott ajkaival. Előre hajolt, így csupán egyik kezét járatta továbbra is oldalamon, a másikkal fejem mellett tartotta magát. Megcsókolt, én pedig azonnal viszonoztam ezt. Közben oldalamon járkáló keze lejjebb csúszott, majd combomba markolva felhúzta azt csípője oldalán. Gondoltam, ha erre vágyik, ám legyen, megemeltem lábam, majd lábfejemet húztam végig combja oldalán, végül háta alján nyugtattam. Belemorgott a csókunkba, így eltávolodtunk. És itt volt számomra a megfelelő alkalom.

- Liam! - szólítottam meg, mire elhajolt tőlem, és kérdőn meredt szemembe. - Szeretnék...- máris elakadtam, és pirulva oldalra pillantottam, amitől szeretetteljesen elmosolyodott. Megköszörültem a torkom, majd folytattam. - Szeretnék megtanulni mély...khm...érted. - hebegtem kínosan, mire lepetten húzta fel szemeit, de ajkain játékos vigyor égett.

- Komolyan? - kérdezte döbbenten.

Végre rá emeltem tekintetem, és határozottan bólintottam. Elmosolyodott, és ismét ajkaimra hajolt. Lágyan csókolt, de a végén beharapta alsó ajkamat. Halk sóhajt hallattam, amint eltávolodott, és lehúztam róla felsőjét. Imádtam a testét, olyan tökéletes, mintha az Istenek teremtették volna ilyenre, hogy senki ne legyen elég jó hozzá. Megbabonázva simítottam végig engem betakaró felsőtestét. Hihetetlen látvány volt, ahogy kidolgozott izmai megfeszültek ujjaim nyomán.

- Zayn, biztosan szeretnéd? - kérdezte komolyan szemembe meredve.

- Igen. Csak kérlek, vigyázz...rám. - nyögtem ki nagy nehezen, elpirulgatva.

Ő csak elmosolyodott, és ajkaimra hajolva, rájuk suttogta a világ legszebb szavait:

- Mindig azt teszem.

A szívem akkorákat dobbant, hogy egész mellkasom kitöltötte az erek ütemtelen tágulása. Minden végtagomban végigszáguldott a vér kellemes melegséget hagyva maga után, majd újra megtöltötte pitvaraimat és szívkamráimat.

Feltápászkodott fölülem, én pedig engedtem, hogy az ágy végébe húzzon, pont úgy, ahogy próbálgattam egymagam. Nem hittem, hogy Ő is ezt a módot fogja választani, de ezek szerint nem írt hülyeséget a net.

- Oké, énekesek vagyunk, nem lesz baj! Tudod, hogyan kell ellazítani a torkod és hangszálaid. - guggolt le fejemhez, és fülembe suttogva beszélt.

Én csupán bólintottam válaszul, majd meghallottam öve csörgését. Megszabadult mindkét zavaró ruhadarabjától, én pedig hosszabb időre lehunytam szememet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem féltem, hisz nagyon is sok félelem vibrált elmémben. Volt, amelyik erre az estére vonatkozott, volt, ami Liam elvesztésétől rettegett, és így tovább. 

Két kéz simult az arcomra fejem búbja felől, majd gazdájuk lágyan hajolt arcomra. Kinyitva szemeimet, Liam megnyugtató mosolyával találtam szembe magam. Megcsókolt, fejjel lefelé, így kicsit lelógatott fejem, még lejjebb billent. Akkor hirtelen megértettem, miért lett olyan híres Pókember jelenete Mary Jane-nel. Fantasztikus érzés volt ilyen abnormálisan gyönyörű csókot váltani. Míg Ő felsőajkamon munkálkodott, én csupán alsóajkához fértem hozzá, így varázslatos dolog születetett.

Eltávolodott tőlem, de még mielőtt visszaereszkedett volna mögém guggolásba, végigsimított felsőtestemen, amitől lehunyt szemmel helyeztem el fejem oly' módon, hogy nyelőcsövem egy vonalba legyen. - Ne aggódj! - lehelt egy lágy csókot homlokomra.

Kinyitottam szemeimet, miközben bólintottam. Bíztam benne, hisz mindig azt érzékeltette velem, hogy fontos vagyok számára.

És akkor elkezdődött minden. Megláttam, amint közeledik felém, én pedig nagyra nyitottam számat. Kénytelen voltam lehunyni szemeimet a hirtelen jött kiszolgáltatottság miatt. Kezeimmel erőtlenül, ösztönösen kaptam hátra, de nem értem el Őt. Karjaim le akartak hullani mellém a takaróra fejem mellett, Ő azonban elkapta azokat, és megtartotta a levegőben. Kezeimet combjára helyezte, és összekulcsolta ujjainkat.

- Te irányítasz! - magyarázta meg.

A szívem ismét nagyobbat dobbant. Lassan kezdtem húzni magam felé csípőjét, miközben Ő egyik kezével még mindig ujjaimmal kulcsolta össze, míg másikkal arcom cirógatta lágyan. Amikor úgy éreztem, most értem el a számban lévőségének maximumát, megállítottam egy pillanatra, majd mélyen magamba szívtam a levegőt. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd erővel telve nyitottam ki azokat. Ismét húzni kezdtem csípőjét nagyon lassan, azonban garatom ingerlése ösztönösen öklendezést váltott ki belőlem, így visszaengedtem hosszát számba. Fájdalmasan lehunytam szemem pár másodpercre, utána ismét engedni kezdtem torkomba, de ezúttal már nem váltott ki belőlem olyan heves ellenkezést. Végül teljes hossza számban és félig torkomban volt, amitől boldognak éreztem magam. Megcsináltam, de még nagyon hosszú az út a tökéletes munka felé. Kiengedtem, majd ismét be nagyon lassan. Láttam tökéletes testét magam felett, majd egy halk nyögés hagyta el ajkait. Tudtam, hogy élvezi, csupán a helyzetre és nehézségeimre való tekintettel, nem akarta kiengedni hangját.

- Z-Zayn! El fogok élvezi, ha így folytatod. - figyelmeztetett.

Ezt hallva, mosolyogva engedtem ki a számból, Ő pedig eltávolodott volna, amikor visszarántottam csípőjét, és sebesen engedtem le torkomon. Hatalmasat nyögve túrt hajamba, amitől vigyorogtam volna, ha éppen nem akadna más elfoglaltsága számnak.

Végül nem hazudtolta meg szavait, hangosan ment el egyenes utat kapva nyelőcsövemen lefele, amelytől lehunytam szemeimet, de nem éreztem undort vagy bármi grimaszt kiváltó dolgot. Tökéletes volt az első alkalmam, és úgy éreztem, most már elég vagyok ahhoz, hogy magam mellett tartsam Liamet. Ismét fölöttem termett egy alsóban, és lágyan megcsókolt. Szenvedélyt és szeretet éreztem rajta, majd amint eltávolodott, homlokát enyémnek döntötte.  Fél kézzel lenyúlt közénk, és ki akarta kapcsolni övemet, de megfogtam kezét, és arcomhoz húzva egy csókot leheltem rá ezzel megállítva tevékenységében.

- Ne! Ez így tökéletesen elég volt. - beszéltem halkan, már-már suttogva.

- Zayn... - akart volna belekezdeni, de félbeszakítottam egy lágy puszival ajkain.

Liam a csók után sóhajtva bújt hozzám oldalról, és hosszú ujjaival közberajzolta mellkasomat díszítő tetoválásaimat. Egyfolytában az arcának azon részét figyeltem, melyet engedett látnom, és ismét elkönyveltem magamban mennyire tökéletes. Újra hatalmába kerített az érzés, hogy esélyem sincs mellette.

- Zayn... - motyogta, hogy elnyerje figyelmemet, majd mikor hümmögve tudtára adtam, hogy figyelek rá, állát mellkasomra támasztotta, és felnézett rám.

- Mi a véleményed rólam? Úgy általánosságban. - kérdezte szemeimbe nézve.

Először meglepődtem, majd őszintén kimondtam, ami fejembe járt már hónapok óta:

- Te vagy a megtestesült tökéletesség.

Haloványan elmosolyodott ezen, és nyomott egy csókot mellkasom közepére. Boldog voltam, mivel neki örömet okoztam, még ha csupán azzal a pár szóval is, amit bárkitől megkaphatna.

- És magadról mi a véleményed? - kérdezte érdeklődve vizslatva tekintetem.

Elgondolkoztam. Tényleg, mi is az? Egy senki vagyok, aki képtelen megtartani egy ilyen tökéletességet, mint Ő. Oldalra pillantottam, kelletlenül lehunytam a szemem. Nem akaródzott válaszolnom erre a kérdésre, mert akkor olyan lennék, mint a lányok, akiktől menekül egy pasi, mint Liam.

Feltolta magát ülésbe, egyik lábát átlendítette csípőmön, így ölembe találta magát. Kérdőn pillantottam fel rá, így alkalmam nyílt megfigyelni a tökéletes izmokat mellkasán és hasán, valamint kiugró V vonalát, mely elveszett alsójában. Lágyan simított végig felsőtestemen, majd sóhajtva beszélni kezdett:

- Ha Te nem szeretnéd, akkor elmondom én, hogy mi a véleményem rólad. - mondta, mire szemeire kaptam tekintetem. - Azt gondolom, hogy Te vagy a legcsodásabb, leghibátlanabb ember, akivel valaha is találkoztam. És fáj látnom, hogy nem szereted magadat. - hajolt lejjebb kicsit, és ismét végigsimított felsőtestemen.

- Én nem is... - akartam belekezdeni, de félbeszakított.

- Ne keress kifogásokat, látom, amit látok. Figyelj, számít neked valamit az én szavam? - kérdezi hatalmasra nyílt szemekkel enyémbe nézve.

- Mindent. - feleltem halkabban. Erre elmosolyodott.

- Akkor, ha én tökéletesnek látlak, nem gondolod, hogy el kéne fogadnod; az vagy?

Oldalra pillantottam, és úgy éreztem, ha Liam képes erről ilyen nyíltan beszélni, és nem zavarja, akkor én is robbanhatok végre. Hosszan lehunytam szemeimet, és éreztem, amint egyre inkább kitör az a feszültség, melyet hónapok óta őrizgetek.

- Hogy tudnám elfogadni, amikor Te sokkal különb vagy, mint bárki? Egy kacér pillantással bárkit megkaphatnál, akármikor lecserélhetsz egy újabbra, egy jobbra. Ha nem egyezem bele anno ebbe a rosszfiú stílusba, most mellettem sem lennél.

Észre sem vettem, hogy kicsordult egy könnycseppem csak, amikor letörölte. Fájdalmasan meredt rám, majd lehajolt, és egy lágy csókkal díjazta remegő ajkaimat. Még soha nem kaptam tőle ennyi gyengéd csókot egy szeretkezés alatt és után.

- Nem a stílusod miatt választottalak téged, Zayn. - döntötte a homlokát enyémnek. - Ki fogsz röhögni, de szeretlek. - mosolyodott el amolyan "nincs mit tenni" módon.

Ajkaim kiszáradtak, olyan erősen szívtam magamba a levegőt, amikor ezt meghallottam. Soha nem viselkedett úgy, mintha a párom lenne, erre most szerelmet vall nekem. Ellenben akkor mérhetetlen boldogságot éreztem szavaitól.

- De eddig soha... - hebegtem ledöbbenve.

- Tudom, soha nem mutattam. Ne haragudj. - hajolt kicsit távolabb, majd bűnbánón lehunyta szemeit.

- Én is téged. - suttogtam, mikor észbe kaptam.

Lepetten pattantak ki szemei, de fókuszálni már nem volt ideje, ismét lehunyta Őket, mikor felhajolva megcsókoltam. Lágyan érintkeztek ajkaink, immáron sokadszorra a mai napon, és én tisztában voltam vele, hogy mostantól nem is fogjuk máshogy csókolni egymást. Úgy éreztem, tökéletes vagyok, ha Ő mellettem van. 

Award #64 & #65 & #66

Köszönöm szépen a díjat Mary-Anne-nek,±.he'sa killer.±-nek és NaomiGreg-nek. Nagyon hálás vagyok, hogy rám is gondoltatok, remélem, nem gond, hogy egyben teszem ki. Az ok, csupán annyi, hogy nem tudnék annyit fecsegni magamról.

                                                                                                                                  xoxo    Zsoo

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől van a díj!

2. Írj magadról 10 dolgot!

3. Válaszolj 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Küld tovább 10 embernek!

11 dolog rólam:

1. Itt van velünk veszprémi unokatesóm, aki magával hozott egy darabot otthonvárosomból.

2. Minden áldott nap csinálunk valamit.

3. Már három napja egyfolytában Adriánnal meg Márkkal lógunk.

4. Tegnap előtt itt aludt Adi ismét, mert későig baromkodtunk, és nem akartam hazaengedni. 5. Imádom ezeket az estéket, amikor hajnalig (4-5) beszélgetünk, csikizzük egymást, mókázunk.

5. Mindig átalakul az egymás mellett fekvés a sötétben, gabalyodó végtagokká és nevetéssé. Ennek megvan a maga varázsa.

6. Tegnap fürdőben voltunk, amikor két izomagy állat (Adi és Márk), meg szerencsétlen unokatesóm között egyedül voltam lány, de ez soha nem zavart senkit, mókás volt.

7. Ma pedig Adinál xboxoztak, szóval én olvastam.

8. Igazából nagyon mókás Adriánnál lenni, ugyanis az öccse (12) nem igazán közömbös érzéseket táplál felém.

9. Engem kinevettek, mikor könyvet vittem, de engem nem érdekel a COD meg ezek. Ők is örök gyerekek, pedig már 16-17 évesek.

10. Holnap pedig megyünk Debrecenbe Rebekával meg uncsimmal. Csak spontán elcsapjuk az időt.

Válaszaim Mary-Anne-nek:
1. Hány éves vagy?

16.
2. Kedvenc dal?

Jelen pillanatban David Guetta - Lovers on the sun
3. Kedvenc szín?

Kék minden mennyiségben.
4. Kedvenc étel?

Gyros.
5. Mióta írsz blogot?

Kb. 3 éve.
6. Van háziállatod? Ha igen, mi a neve?

Van három kutyám: Archibald, Trefi és Figaro.
7. Mikor voltál igazán szerelmes?

Soha nem voltam még szerelmes, pedig már volt pár hosszabb kapcsolatom.
8. Ha változtathatnál valamit magadon, mi lenne az?

Az arcomat nem igazán szeretem.
9. Legjobb dolog, ami valaha történt veled?

Nem is tudom. Sok apró boldogság van, de a legjobb....nem tudok. Fogalmam sincs.
10. Legrosszabb dolog, ami valaha történt veled?

Az egyértelműen az, hogy elköltöztünk nagyon régen Veszprémből.

Válaszaim ±.he's a killer.±-nek: 

1. Ismered a The Walking Dead-et? És ha igen, mit gondolsz róla?

Hogyne?! Adrián kedvence. Megnézettem egyszer az első részt hajnalban, de valahogy butaságnak tartom a zombikat, szóval nem fogott meg igazán.

2. Mit ad neked az írás? Avagy miért írsz? 

Önkifejezés és mánia, függőség.
3. Körülbelül, általánosságban mennyi ideig tart megírnod egy-egy fejezetet/one shot-ot/novellát? 

Egy, másfél óra.
4. Láttad az Imák Bobbyért című filmet?

Nem, még nem.
5. Ha igen, mi a véleményed róla?

Sorry.
6. Kedvenc együttes/énekes?

Ed Sheeran.
7. Ha lehetne egyetlen kívánságod - de nem kívánhatnál több kívánságot és varázserőt sem magadnak -, mi lenne az? 

Hogy a családom mostani és minden elkövetkező tagja egészséges legyen, és soha ne legyen semmi szűkében sem.
8. Milyen témájú történeteket szeretsz olvasni?

Meleg és fantasztikus. Ez a kettő, az a legjobb ha egyben vannak egy sztoriban.
9. Mi vezetett rá az írásra? 

Nem is tudom. Nagyon kicsi korom óta írok.
10. Szerinted valaha elfogadják majd az emberek azt, hogy a szerelem az szerelem, nemtől függetlenül? 

Nem hiszem. Ebben az országban biztosan nem - sorry, nem nagyon bírom ezt a helyet.
11. Mit érzel, amikor írsz?

Mindig az éppen aktuális érzést.

Válaszaim Naomi Greg-nek: 

1. Van valamilyen mottód, vagy kulcsszavad, amitől akármilyen helyzetben képes vagy megnyugodni?

Nincs, egyszerűen csak belül mondogatom, hogy nyugalom.

2. Ha van, mi az? (Ha szabad megkérdeznem.)

Sorry.

3. Tea vagy kávé?

Kávé. 

4. Mit jelent számodra az a szó, hogy "remény"? 

Sok mindent.

5. Van homoszexuális vagy biszexuális ismerősöd?

Persze mindkettő.

6. Ha van, mennyire állsz közel hozzá? Ha nincs, szeretnél megismerkedni egy olyan emberrel?

Viszonylag közel állok hozzájuk, bár ritkán vannak itthon, már egyetemisták.

7. Mit ad neked az írás?

Az egy függőség, szóval egy bizonyos módon kielégít, ha írhatok. Mint a drogosnak a napi adag.

8. Mi az oka annak, hogy blogger vagy?

Meg akartam osztani a sztorijaimat.

9. Van olyan író, akire felnézel?

Igen.

10. Ha igen, ki az?

Régebbi nevén; RoseGirl.

Kérdéseim (Tudom, 11, de a Te kérdéseidet tettem fel, és kíváncsi vagyok a saját válaszaidra rájuk hahaha):

1. Melyik az a testrészed, amelyiket a legjobban szereted magadon?

2. Milyen esküvőt akarsz? - ha akarsz.

3. Milyennek képzeled a fiút, akivel először... azt... tennéd? - vagy milyen volt.

4. Ha lesz munkád, családod, folytatni fogod az írást?

5. Mi az a bizonyos határ, ameddig elviseled a meleg kapcsolatokat? - ameddig a tudtodra adják, meg hasonlóak.

6. Mi lenne az a szám, amit meghallgatnál, ha az lenne az utolsó a halálod előtt? 

7. Kipróbálnál-e egy kapcsolatot egy veled azonos neművel? - ha tennéd, hol állnál meg? És ha minden törlődne, akkor meddig mennél?

8. Van-e a való életben olyan akit "shippelsz"? - olyanok, akik nem híresek. 

9. Voltál-e nyaralni az idén?

10. Kedvenc film melegekről? - lehet sorozat is!

11. A legrondább ruhanemű, amit valaha életedben kaptál/viseltél?

Küldöm:

1. Drága Mesteremnek ---> Yamashita Ayumu

26. fejezet. - School for boys. (+18)

Sziasztok!

Utolsó előtti rész, +18-as! Vigyázat vele. Nem is szövegelek tovább, jó olvasást nektek!

                                                                                                                                             xoxo    Zsoo

Liamet még mindig bent tartották, bár csak tegnap este hozták be, mi pedig megkönnyebbülve ültünk a szobában. Végre nevettünk, bolondoztunk kicsit, pláne amikor valamelyikünk bement a fürdőszobába. Olyankor a kint maradtak vagy bezárták, vagy eldugták egy-két cuccát.

- Oké, nekem el kell intéznem egy telefont. - pattant fel Zayn mobiljával a kezében, majd elindult ki a szobából.

Kérdőn néztünk utána Niallel, tekintve, hogy soha nem szoktunk kivonulni a szobából ilyenkor, Zayn pedig különösen gátlástalan telefonbeszélgetései közben. Louis csupán feküdt tovább az ágyán. Már majdnem mind letusoltunk, Niall még nem, ugyanis éppen a mobilján játszott valamit, én az ablakon bámultam kifele, míg Louis semmitmondóan meredt maga elé a plafonra.

Hirtelen pattant fel, mintha puskából lőtték volna ki. Ravasz tekintetét egyenesen rám szegezte, nekem pedig valamilyen érthetetlen okból kifolyólag görcsbe ugrott a gyomrom.

- Harry, el is felejtettem! Gyere csak, kérlek! - állt elém sietősen.

Kérdőn pillantottam rá, magamon éreztem Niall érdeklődő tekintetét is. Nem tudtam, mit szeretne Louis, ellenben felkeltem az ágyról, és kíváncsian indultam meg vele a kijárat irányába.

- Mindjárt jövünk. - szóltam vissza Niallre pillantva.

- Ráértek, mindjárt megyek zuhanyozni. - rántotta meg a vállát, de ismét inkább a játékra koncentrált.

Louis elindult egy irányba a folyosón, én pedig követtem. Ezen a részen nagyon nem volt nekünk való látványosság, szó szerint az elszeparálást szolgálta. Soha nem néztünk szét, melyik ajtó mögött mi rejlik, be se tudtunk volna menni, be voltak zárva az ajtók. Azonban Louis most a harmadik előtt megállt, és benyitott a meglepő módon minden bonyodalom nélkül.

Udvariasan előre engedett, amin meg is lepődtem kicsit. Gyanakvón méregettem, amikor elmentem mellette, hisz éreztem, valami csínyre készül. Kérdőn fordultam felé, Ő azonban csak gonoszul vigyorgott. Meg akartam kérdezni, hogy mire fel ez a kaján, álnok vigyor, és miért hozott egy ugyanolyan szobába, mint a mienk, ám ebben a pillanatban valaki magragadott hátulról. Magához rántott egy izmos, férfias kéz, majd feltűrte pólómat. Idegesen szívtam magamba a levegőt, és megfordultam, így megadtam neki/nekik azt az örömöt, hogy Zayn le tudta húzni rólam a fölsőmet. Ajkaimra tapadt, én pedig az első döbbenet elszállta után, igencsak hamar visszacsókoltam. Zayn már felső nélkül volt, így meztelen izmaim simítottam végig, amikor közelebb húzódtam perzselő érintéséhez.

Közben Louis hátulról csókolgatta gerincem vonalát, aminek az alja igencsak erogén zónámat jelentette, így mikor megrándultak hátizmaim, elidőzött a nadrágom szélénél egy kicsit. Halkan felsóhajtottam, amitől elszakadtam Zayntől. Louis is velem szemben állt, így előttem magasodtak mindketten, én pedig mérlegeltem, hogy talán még most kéne elfutnom.

- Nem erőltetünk semmit sem, szóval dönts Harry! Akarod, vagy hagyjunk elmenni? - kérdezte Zayn vággyal telve pillantva szemeimbe.

Először teljesen ledöbbentem. Most komolyan el akarják venni és veszteni a szüzességünket itt, együtt? Nem volt kétség, egy kis menage a trois*-ra invitáltak meg éppen, én pedig nagyon csábítónak találtam mind az ajánlatot, mint Őket. Arra gondoltam, hogy egyszer élek, és azt tegyem tartalmasan, úgy, hogy semmit ne bánjak meg. Így aztán belementem.

Magamhoz rántottam Louis-t - Ő volt hozzám közelebb -, és hevesen megcsókoltam. Hallottam Zayn kuncogását mellettünk, majd a másik oldalamra állva nyakam kezdte kényeztetni, de teste irányából ítélve kezével Lou-t ingerelte. Nem éreztem hibának, hogy két fiúval készülök éppen egy szerelmi aktusra, akkor így tűnt jónak.

Eltávolodtunk, majd végre mindenki félmeztelen feszített tökéletes izmaival. És akkor alkalmam nyílt megfigyelni Louis és Zayn heves, szenvedélyes csókját. Pár pillanatra le is fagytam, de olyan izgató volt látni Őket kívülről, ahogy csókolóznak. Semmi kétség sem fér hozzá többé, meleg vagyok, hisz örömömet lelem a férfiakban...nagyon is.

A pillanat elszállt, amikor elváltak, és egyszerre kezdték el lehúzni nadrágomat, azonban amikor Zayn rájött, hogy négy kéz ide nagyon sok, elhajolt, hogy magáról is lekapja a zavaró ruhadarabot. Louis ügyes mozdulattal szabadított meg farmeromtól, majd gyorsan magáról is leszenvedte előnyös darabját. Magamhoz rántva fenekébe markoltam, majd ajkai helyett nyakára tapadtam. Ő felnyögött, de lehet, nem tőlem, sokkal inkább Zayn körmeinek hátán való végigszántásától.

Valamiért élveztem, hogy engem is bevontak ebbe az egészbe, bár a csókokból már korábban is tudhattam volna. Ellenben soha nem hittem volna, hogy Ők ketten néha többek, mint puszta barátok. Az Ő kapcsolatuk mindig is különleges volt, de sohase gondoltam, hogy extrákat is tartalmazhat.

Louis elszakadt tőlem, majd a következő, amit észrevettem, hogy Zayn arca van velem szembe, Lou előttem guggol. Letolta alsómat, miután nyomott egy-két kósza csókot alhasamra, V vonalam mentén, majd kézbe vette férfiasságom. Még nem voltam igazán készen, de Ő szívesen segített ebben nekem. Pár csuklómozdulat után a szájába vett, én pedig döbbent szemekkel nyögtem egyet Zaynt figyelve, aki kajánul vigyorgott. Láttam, ahogy ettől a látványtól az Ő alsójában is jelentően nagyobbra nőtt bezárt dudora.

Mellém állt, én pedig megcsókoltam, miközben kezeim bebarangolták egész testét. Merevedését alsón keresztül felfele húztam, amitől elszakadt tőlem, és elnyílt ajkakkal számba lihegett. Igéző volt a látvány és az élmény egyszerre.

Louis cuppanó hanggal szakadt el hímtagomtól, majd felegyenesedett, ezzel megszakítva elfoglaltságunk Zaynnel. Hirtelen ragadta meg a kezünket, majd az ágyhoz húzott minket. Zayn ledőlt rá, én pedig fölém kerültem. Lepetten pillantottam le a barna íriszekre, de hamar kapcsoltam. Pillanatok műve volt, míg mindhárman megszabadultunk az alsóktól, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy egymás látványa nem növelte tovább libidónkat.

Zayn felemelte egyik lábát, jelezve, hogy kezdjek hozzá, én pedig sarkamra ültem lábai között. Gondolkoztam, hogyan kéne csinálnom, de hamar arra jutottam, hogy ha önként kínálja fel magát, akkor belemegyek.

Feltoltam magam a térdemre, és hagytam, hogy Louis felgörgesse az óvszert férfiasságomra. Ezután Zayn nyakamba helyezte lábát, én pedig belé hatoltam. Fojtott, fájdalmas nyögés szakadt fel torkából. Nem tudtam, hogy szűz, vagy Louis már orvosolta-e ezt a témát, de fájdalomtól eltorzult arcából ítélve nem igen. Vártam kicsit, miközben Lou is feszülten figyelt mellettünk térdelve.

Végül mozogni kezdtem, ami nem hittem, hogy ennyire mámorító tud lenni. Halkan nyögtem fel az érzésre, Zayn pedig a lökéseim ritmusával megegyezően sóhajtozott. Nem telt sok időbe, Louis előre hajolt, és szájába vette Zayn férfiasságát. Ismét meglepett korlátlansága, de a látvány tovább tüzelt. A barna hangosabban kezdett nyögni az élvezetek halmozásától.

Hamar történt, amíg Louis váltott, így lábát átvetette Zayn derekán. Tökéletesen ívelt feneke előttem tornyosult, én pedig képtelen voltam megállni, hogy ne markoljak beléjük. Az én mozgásommal azonos ütemben ringatta csípőjét, így férfiasságuk összedörzsölődött. Immáron három ember nyögése, szuszogása töltötte be az idegen szobát.

Zaynnek azonban túl sok volt ez egyszerre, így próbálva figyelmeztetni minket nevünk nyögésével, mégis elsült a sok egyidejű élménytől. Pihegve feküdt továbbra is ott, én pedig egy percig sem tanakodtam, mit is kéne tennem. Kihúztam magam belőle, majd megragadtam Louis hátsóját előttem. Biztatón pillantott hátra, szemeiben láttam, Ő is ugyanerre gondolt.

Lassan hatoltam belé, mint az előbb. Újra részesülhettem a mennyei élményben, mely az első előrenyomulást jelentette. Lou halkan felsóhajtott, leszegte fejét Zayn fölött, aki feszülten figyelte az eseményeket. Vártam keveset, de úgy ítéltem meg, hogy Ő különösen jól bírja a strapát, így mozogni kezdtem. Fenekét markolva löktem előre csípőmet, míg Ő néha lehajolt, hogy néhány vadabb csókcsatában törjön ki Zaynnel, melyet néha félbeszakított egy-egy álnok sóhaj. Ilyenkor a feneke volt testének legmagasabb pontja, amely számomra felettébb imponálónak tűnt.

Nem kellett sok idő, mindketten megtaláltuk a gyönyör felé vezető utat, majd a végére érve beléptünk a teljes elégedettségbe. Hárman pihegtünk egy ismeretlen ágy takaróján, egy ismeretlen szobában. Nem különösebben zavartattuk magunkat egy ilyen élmény után. Akkor ugrott be Niall, aki pár ajtóval arrébb mit sem sejtve telefonozik, vagy éppen mindenről tudva vigyorog a bajsza alatt.

Jólesően elmosolyodtam, majd egyik lábam Zaynével, míg a másikat Lou-éval kulcsoltam össze.

- Na, megbántad, Hazza? - kérdezte vigyorogva Louis.

- Egyáltalán nem. - kuncogtam halkabban.

- Én is így gondoltam. - bólintott mellé egyet Zayn elégedetten.

Nem volt kedvem megmozdulni, csupán feküdni ott két szexistennel, akik egy csodás területre kóboroltak el velem. Nem tudtam elképzelni, hogy máshogy képes lennék túllépni a gyönyör kapuján, mint nélkülük, ily' módon.

* Menage a trois: (francia kifejezés, de angolok is használják. ejtsd: monázs ötvá) Egy fajta édeshármas.